Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A majmok etetése

Tapasztalataink szerint, a majmok –ha, tehetik – mindenevők. Emberlakta helyektől távoli élőhelyeiken természetesen nem áll módjukban megkóstolni és rászokni a „házi kosztra”. Vannak olyan makákó fajok, melyek az ember közelében élnek. Ezek kotorásznak a konyhai hulladékban, sok esetben besurrannak a konyhába, és mindent megkóstolnak, illetve megesznek, amit csak találnak. Ráadásul, hatalmas felfordulást hagynak maguk után. Indiában egy makákó fajt szentként tisztelnek és rendszeresen, templomokban etetik őket. Az amúgy nyomorgó emberek a saját szájuktól vonják meg az ételt, minden földi jót a majmoknak adnak. A turisták által gyakran látogatott, és kedvelt egzotikus helyeken is élnek makákók. Ők is elkényeztetettek, a turistáktól kiprovokálják a táplálékot, nyalánkságokat, sőt bármit elvesznek tőlük, ami felkelti érdeklődésüket. Érdekes, hogy viselkedésükben agresszívak, viszont nem bántják, nem harapják meg a turistákat.

    Az állatkertekben szigorúan tudományos alapon állítják össze étrendjüket. A menü kalóriaértéke az ember által szükségesnek tartott értékhez igazodik.

Általában; magvakat, zöldségeket, gyümölcsöt, gyümölcspépet, főtt rizst, főtt krumplit, főtt tésztát stb. és állati fehérjéből álló tápot kapnak. A köztudatban a majmok gyümölcs és lombevők. De, sem a természetes élőhelyeken, sem fogságban élő példányaiknak senki nem mondta meg, hogy nekik tudományos alapokon kidolgozott vagy a köztudatban kialakult szempontok szerint kell táplálkozniuk. Erről, ők semmit sem tudnak. Így, jóformán mindent megkóstolnak, és ami ízlik nekik azt meg is, eszik. Az állatkertekben alig várják a látogatókat, mert azok minden finomságot dobálnak be ketreceikbe. Véleményünk szerint, engedni kellene, hogy a látogatók etethessék a majmokat, ezzel nem ártanának nekik. Szükségük van a változatos táplálékra. Tapasztalataink (igaz, hogy csak 12 év) azt igazolják; a napi egyszeri etetés nem megfelelő számukra.

Reggel vagy délelőtt betett bőséges mennyiségű eledel nem felel meg az evolúció során kialakult és öröklött táplálkozási szokásaiknak, igényeiknek. Természetes élőhelyeiken naponta sokat vándorolnak táplálékot keresve és eközben folyamatosan, és változatosan esznek, amit találnak. Amikor a majmainknak naponta egyszer bőséges, de ugyanakkor változatos táplálékot adunk, akkor széttúrják, szétszórják. Kezük, jellegzetes söprő mozdulataival csemegéznek a táplálékok között. Annyira szétszórják, hogy később nem találják meg az apróbb magvakat stb. Ennek láttán rájöttünk, hogy naponta többször és kevés táplálékot kell nekik biztosítani. Ezzel a megoldással nem megy kárba sok táplálék, ha többször kevesebb táplálékot kapnak, akkor a nap folyamán, mennyiségileg többet is esznek. Ezen kívül, amikor valamilyen táplálékot észrevesznek, félreérthetetlenül jelzik, tudtunkra adják azt, hogy „ Szeretnénk megkóstolni ! , Mi is kérünk belőle! „. Olvastuk egy majmokról szóló könyvben, hogy a csak négy évig képesek „emberi” táplálékokon élni, mert azután különböző gyomor, és emésztési problémák következtében elpusztulnak. Mi a kísérletező emberfajták, azon csoportjába tartozunk, akik nem tennénk ki semmilyen veszélynek kedvenceinket, de mindent kipróbálunk, ők se maradjanak ki semmi jóból!

A majomtartás kezdetén a táplálásától féltünk a legkevésbé. Rudi a közöttünk töltött második naptól borzalmas étkezési szokásokat vett fel. Az első napon felkínált finomságok közül csak az általa ismerteket választotta ki; gyümölcsök, napraforgó, tökmag stb. A második napi depressziója alatt kényszeretettük enni.. Aznap, délután már jól evett. Talán, a második napon este vagy a harmadik nap reggelén döntött, elfogadja sajátjának az új hordáját és annak területét.

Ettől kezdődően elkezdett falni, és habzsolni. Válogatás nélkül mindent benyomott az arcába, ha nem ízlett neki, akkor az első harapás után eldobta vagy eltolta magától. Mindkét majmunkat elkényeztettük, nem csak a táplálkozás területén. Mindent megesznek. Még a száraz kutyatápok között is vannak kedvenceik. A kutyák nem olyan válogatósak, mint ők. Sokszor előfordul, hogy képesek lennének ölre menni a „Kutya - macska szalámiért”. Hál isten, a buldogunk nyugodt állat és ilyenkor leül, megvárja, amíg a majmok befejezik a válogatást, csak azután lát neki a falatozásnak. Hihetetlen, de a feldarabolt szalámi darabok között is válogatnak. Gondosan megszagolnak egy pár darabot, majd kiválasztják melyiket, eszik meg. Teszik mindezt, nyugodt, komótos mozdulatokkal nem kapkodják el az evést. Nekik, ez egy szertartásszerű, létfenntar-tásukhoz szükséges, igen kellemes elfoglaltság. Megfigyeltük, hogy mindent megszagol-nak mielőtt a szájukba, vennék.

Táplálkozásukkal kapcsolatban a családi krónika több figyelemre méltó esetet jegyzet fel. Ezekből, néhányat most közreadunk, érdemes figyelni milyen változatos étrendet alakítottak ki maguknak.

 

 

Mit esznek a majmok?

 

A lisztkukac és a majmok.

 

Van néhány madárpókunk, ezek számára mi tenyésztjük a táplálékuk egy részét; lisztkukacot, tücsköt, perui gyászbogár lárvát. A táplálék állatokat nagy és berendezett terráriumokban tartjuk, melyek a szellőzőnyílások kivételével zártak. Egyszer a fiatal madárpókokat szerettük volna lisztkukaccal etetni, de nem volt a számukra megfelelő méretű kukac a tenyésztésükre szolgáló terráriumban.

Rengeteg nagyon apró, alig látható méretűeket találtunk csak. A könyv szerzőtársa, aki mellesleg a horda „Alfa nőstényének” képzeli magát (csak a Pinchó meg ne tudja), kajánul megszólal; „Valami baj van a tenyészettel! Na, mi van nagy tudású! Nem tudsz lisztkukacot tenyészteni?”. (Pironkodva írom le a szavait, mert hangneméből félre érthetetlenül kiderül, hogy a horda „Vezérének” is tartja magát!) Elképzelni sem tudtam, mi történhetett!

Három – négy napja adtam rágcsálni valót a kukacoknak, észrevettem volna, ha valami gond van. Aznap, nem lisztkukaccal etettük a fiatal pókokat. Napirendre tértünk a dolog fölött, kellett néhány hét, hogy a kukacok felnőjenek. Amikor, elég nagyok voltak már, kitűztük a pókocskák etetésének napját. Ez nálunk azért történik ennyire tervszerűen, mivel előfordul, hogy 3000- 4000 db. pókocskát kell megetetni. Etetésük 6-8 órán keresztül is eltarthat. Mindegyik külön – külön dobozba van elhelyezve és ezek kinyitása, víz befecskendezése a talajra, lisztkukac berakása, levedlett bőr kivétele, a vedlés dátumának felírása és a doboz bezárása időt vesz igénybe. Tehát, amikor elkezdtük volna az etetést, megint nem volt lisztkukac a tenyészetben!  Megkérdeztem életem párját;       „ Nem volt nyitva a terrárium teteje ? ”.

Nemleges válasza után megnéztem, hogy minden gyík bent van- e a terráriumában? Ott voltak!  Nem dicsekvésből mondom, de gondolatban végig futtattam (akár egy számítógép) a szóba jöhető lehetőségeket;

„ Hová tűnhettek a lisztkukacok ? ”. 

Ekkor felderengett valami, szinte egy időben gondoltunk feleségemmel ugyanarra a lehetőségre;

„A Rudinak köze lehet a tenyészet ilyen gyors eltűnéséhez”.

Az ügy gyanúsítottja ott sertepertélt körülöttünk, látszólag nem érdekelték a kukacok. Villámló tekintetünket is vitézül állta. Viszonylag, rövid idő alatt másodszor fordult elő, hogy a pókocskák nem lisztkukacot kaptak etetésnél.

Megbeszéltük, figyelni fogjuk a kis ravaszt, mert csak ő az, aki eltüntethette a kukacokat. Eltelt néhány hét, a kukacok fejlődést gyorsítottuk és figyeltük a majmot. Egyik délután, amikor a kukacok mérete megfelelő volt, észrevettük, hogy a terrárium teteje nincs teljesen a helyén. Úgy gondoltuk, Rudi mintát vehetett, kóstolót tartott a terülj asztalkám kínálatából. Csak egy napot kellett várnunk, és őfelsége úgy megbukott, mint én harminc éve a gépjárművezetés gyakorlati vizsgáján. Vasárnap volt, sokan otthon voltunk, de ennek ellenére gyakran magára hagytuk. Az előszobából hallgatóztunk; Mit is csinál ilyenkor ?

Hallottuk a félrenyomódó üveg jellegzetes hangját. Eszerint biztos, hogy ő ette meg kétszer is a tenyészetet. Elhatároztuk, megnehezítjük a dolgát. Kicsit zajongva, -hogy időben meghallja és legyen ideje abbahagyni az evést – bementünk a szobába. Ezt bizonyos időközökben, többször megismételtük. Rudinak minden esetben volt ideje otthagyni a terráriumot. Azonban, egyre idegesebb lett. Az ötödik rányitásunk előtt, egy hosszabban elnyúló üvegcsúsztatási hangot hallottunk. Kíváncsiak voltunk, Vajon most mit csinálhat? Bementünk a szobába és a kis „bélpoklost” bent találtuk a terráriumban, annak közepén ült, ebben a helyzetében a kezei úgy jártak, mint a motollák. Két pofára nyomta magába a lisztkukacokat. Megjelenésünkre megriadt, ijedt arccal egy magas visító-sivító, elnyújtott hangot hallatott és felgyorsította a kukacok összeszedését. Amikor látta, hogy nem lesz probléma a dologból, egy pillanat alatt megnyugodott és elégedett hangokat adva kényelmesebben elhelyezkedett a tenyészet közepén, tovább folytatta többször félbeszakított táplálkozását. Meglepett bennünket, hogy gyorsan rájött, nem fogjuk megdorgálni torkosságáért. Az esetnek két tanulsága volt; a majom sokkal jobb ember-ismerő, mint azt bárki gondolná, valamint át kell alakítani a terrárium nyitási szisztémáját. Azóta rendszeresen biztosítunk számára lisztkukacot.

Rudi és Pinchó nagyon szeret a vezérrel együtt étkezni, pontosabban egy tányérból cseresznyézni a főnökkel. Egyik kedvencük a leves, mindegy milyen. Amikor az ezüsthátú leül a konyhaasztalhoz, Rudi azonnal ott terem és elhelyezkedik a tányér mellett. Ezt, pár hónapos korában szokta meg és most már nem, enged a huszonegyből. Ha, be van zárva a ketrecébe és a vezér nélküle, eszik, iszonyú balhét csap. Rikácsol, sikít, visít, rohangál a 260 cm. magasra bővített ketrecében és tenyerével veri a rácsot. Pinchót nem tűri meg evés közben a vezér mellett, minden lelkiismeret furdalás nélkül elzavarja. Ilyenkor, felborul a tányér, elcsattan néhány harapás, melyből kap a szemtelen Pinchó és a vezér is. Amíg tart a horda felső vezetésének vitája, a többiek nyugodtan állnak, sőt elfordulnak, nem néznek a Rudira, meg sem mukkanhatnak. A legcsekélyebb mozgásra vagy beszédre Rudi haragja a horda tagjaira irányulna. Némi balhé és erőfitogtatás után visszaáll a rend, kezdődhet a közös táplálkozás. Az elzavart Pinchó pár méter távolságból, vakkantási hangokat hallat. Lassan közelít a táplálkozó hímekhez, megpróbál elcsenni némi táplálékot. Rudi résen van és megijeszti a tapasztalatlan nőstényét, aki visongva menekül. De, szinte rögtön, újra próbálkozik.

 

 

Kedvenc táplálékaik és italaik.

Jól belegondolva, rengeteg kedvenc táplálékukat ismerjük. A levesek közül egyik a; húsleves. Számukra közömbös, hogy csirke-, marha-, vagy milyen húsból készült. Először a főtt zöldségeket kóstolják meg. Majd a tésztát. Leginkább az apró kagylótésztát kedvelik, a gyerekek a vékony metéltet. Néha, kitör a balhé; „Anyu, már megint majmos tésztával főztél, mi nem ezt szeretjük”.

Az ezüsthátú mondogatja;

          ” Nehéz dolog egy horda konyhafőnökének lenni”.

A levesből utoljára a húsokat eszik ki. Meglepő, de a csontokat lerágják, némelyeket meg is eszik. (Például; a sült csirke csontját, a füstölt csontokat stb.) A bableves, egyik csemegéjük. Imádják a nokedlit, a főtt babot és a füstölt húst. Rájöttünk, a füstölt malacfülért rajonganak.

Lebbencsleves. A pirított tésztát eszik először, majd a krumplit. Itt is a végére marad a füstölt árú, ami általában kolozsvári szalonna. Ádám és a vezér imádják a lebbencset, közelharc folyik ezért a levesért.

A karfiol-, zöldborsó-, vegyes zöldség-, és a gulyásleves sem közömbös a számukra. Imádják a krumplipürét, főtt rizst vegyes mexikói körettel, rengeteget megesznek ezekből. A gomba, padlizsán, patison, karfiol rántva vagy nyersen náluk egyre megy. A tök megsütve jobban ízlik a két majomnak, mint nyersen. Kelkáposzta főzeléket, tojás- rántottával fogyasztják szívesen.

A paprikás krumpli nagy kedvencük. Nálunk készülhet; virslivel, kolbásszal, krinolinnal, vagy debrecenivel. Egy másik variációja, amit a gyerekek; „Bronthosaurus húsnak” neveznek, füstölt karajcsonttal készül. Ebből iszonyú mennyiséget képesek megenni. Természetesen, jár mellé zöld uborka-, vegyes-, vagy valamilyen más saláta, esetleg sa- vanyúság. A Rudi a tejfölös uborkasalátából fél kilót meg tud enni. Magához húzza a jénai tálját, még a lábaival is körbeöleli, úgy nyomja magába a csemegét.

Reggelire, bármilyen felvágottat megesznek a párizsitól a téliszalámiig bezárólag. A virslit mustárral, majonézzel, ketchappal, vagy tormával szeretik.

A pizzát sem utasítják vissza. A milánói makaróniból nekik kell először adni, különben nem hagynak senkit enni. Sült krumpli, mustárral vagy ketchappal a menő náluk. Minden tortát, süteményt, perecet, ropit, pogácsát, és a többi pékárut is elfogyasztják. Édességből sincs olyan, amit ne ennének meg. Születésnapjukkor kapnak egy pici tortát, gyertyákkal együtt. Azzal azt csinálnak, amit akarnak.

Vicces, először a gyertyákat eszik meg, utána a marcipánfigurát, a tejszínhabot és legvégén a piskótát. A gyümölcstortánál az aszpikot részesítik előnyben, csak azután jön a gyümölcsök fogyasztása.

Tejtermékekből is mindent megesznek, megisznak. Ezek között a Túró Rudi a kedvenc. Ennél jobban csak a vezér nőstény által készített pudingot kedvelik. Palacsinta túróval, lekvárral töltve, összehajtva és leöntve pudinggal, ez a kedvencük.

Furcsa, de ezeket mindet nagyon szeretik. Együtt esznek a hordával, ahol egyikünk mustárt eszik a virslihez, a másik tormát, a harmadik mást. Ők mindenki ízlését kipróbálták, és ezért van az, hogy mindent, mindennel esznek. Van azonban, két olyan étel, amelyiket az ezüsthátú nem a megszokott összeállításban fogyaszt. Ezekre rászoktatta a majmokat is. Amikor az ezüsthátú nekiáll a specialitás összekeverésének, a gyerekek: „Ez így moslék, pfuj, undorító” felkiáltással elhagyják a konyhát. 

A menü a következő; végy egy adag túrós csuszát, tegyél rá bőven túrót és tejfölt, (tocsogjon az a tészta) adjál hozzá két marék sültszalonnát, jól keverd el, végezetül pedig ne sajnáld róla a kristálycukrot sem. Ez az elegy, valóban öklendezésre ingerli a normál táplálékhoz szokott embert. A főemlősök azonban becsókolják az egészet, még a tányért is kinyalják.

Az ezüsthátú másik specialitása, amely miatt a majmok megkedvelték, a; káposztástészta vezér módra. Ennek az elkészítéséhez sem kell Oszkár díjas szakácsnak lenni. Elég, ha egy nagy tányér káposztástésztára rászórsz egy zacskó őrölt borst, és húsz dekagramm kristálycukrot, amikor a cukortól kezd levet engedni, akkor kell elkezdeni enni. Lehet, hogy ezeket a mesterfogásokat egy bennszülött törzstől tanulta, a majmoknál viszont sikere van. A család menekül a konyhából ezek összeállításának kezdetekor.

A majmok rendelkeznek még két „emberi” tulajdonsággal, amely a táplálkozással van összefüggésben. A kiadósabb étkezések után hangosan, nagyokat és büdöseket szellentenek. Ilyenkor, ha lenne a családnak papagája, leszédülne az ülőbotjáról. Teljesen átszellemülten, jókat rotyogtatnak. A szégyen legkisebb jele nélkül, pedig a gyerekek rájuk szólnak, és nagyokat vihognak. A majmok nem fogják, fel miről szól a pfujolás, a nevetés, és a helység pánikszerű elhagyása. Másik „rossz” szokásuk a böfögés. Ezt is nagy hangerővel és hosszan adják elő.

Az ezüsthátúnak tetszik a dolog, mert ha ő böfög mindig, azt mondja :

            „Inkább ez jöjjön fel, mint a bátyám”.

      Ebből a családban már balhé is volt, a báty ideges lett, amikor meghallotta.

 

Mit isznak a majmok ?

Szeretnénk az állatvédők miatt kihagyni a következő sorokat. Azonban az igazság, és a tárgyszerűség megköveteli az őszinteséget.

Tehát; a majmok mindent megisznak, ha engednénk, egy kefekötőt is az asztal alá innának. Megisszák a tiszta vizet, ásványvizet, minden üdítőitalt, teát, gyümölcsleveket. Nem utasítják vissza a; sört, bort, pálinkát, likőröket, whiskyt, Carolines likőrt, Unicumot, Belyst és a Rédei lófingatót (ez egy kereskedelmi forgalomban nem kapható ital). Nem itatjuk őket, nagyobb ünnepeken, amikor illik ilyeneket fogyasztani, szoktak kapni egy nyeletet. Imádják a sör habját szürcsölni. Valószínűleg a fürdőhabot is azért hörbölik a kádban, mert összekeverik a kettőt. Rudi sör imádata egyszer egy filmforgatáson a segítségünkre volt. Minden étel, ital, csokoládé, édesség reklámozásához kiválóan megfelelnek. Ők, fogyasztói társadalomban élnek.

 

Etetésüknél fontos; ha valamelyiknek odaadtuk a táplálékot, akkor nem lehet visszavenni tőlük, mert az már az övék, nem adják vissza. Amikor, néha az ezüsthátú előbb ér az asztalhoz, mint a majmok és megszerzi az élelmet, akkor nem próbálkoznak agresszívan elvenni tőle. Tudják, hogy az övé, ő rendelkezik vele. Viszont, amennyiben a Rudi előbb éri el a több liter frissen pattogatott kukoricát, akkor el kell kezdeni az újbóli pattogtatást, mert abból már senki nem fog enni.

Megkóstolják a macska és kutyakaját is. Iván a rettegett buldog sem tiltakozik, ha a majmok megnézik, mit eszik. Az ő szájából is kiveszik a megrágott élelmet, megszagolják, amennyiben nem ízlik a kutya nyakába, törlik a kezüket. A kétméteres zöld leguánnal is próbálkozott már a majom. Az nem tétovázott sokat, a farkával lenyomott kettőt a Rudinak, azóta szent a béke közöttük. A majmot nem érdekli mit, eszik a leguán. Ilyen egyszerűen elintézhetők a vitás ügyek.

Kedvenc vadászterületük a panelépületek töve, ott a pókokat keresik és eszik nagy lelkesedéssel. Minden bogarat elfogyasztanak, még a darazsat is, Amikor elkapják, tenyerükkel a földön görgetik, mint anyukám a nudlit gyúrása közben. A művelet befejezése után fogyasztják csak el. Sokszor megcsípte őket a darázs. A Rudi ilyenkor odajön és kiveteti a fullánkot a kezéből. Nem kísérletezik a kivételével, tudja mi gyorsabban, kivesszük.

Ízlelésük, lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó. Olyan erős paprikákat képesek megenni, amit ember otthagyna. Nekik a szeme sem rebben. Arcukon nem látszik semmilyen jel, amiből arra lehetne következtetni, érzik, mit esznek. Ugyanakkor nem minden cseresznye szemet esznek meg, válogatnak közöttük. Van amelyiket megkóstolják és ott is, hagyják. Szeretik a cseresznyemagot. Pofazacskóikban tárolják és előfordul, hogy egy napig bent tartják, csak ezután rágják szét.

Hosszú időt képesek eltölteni az őszibarack magokkal. Az utolsó szálig kipiszkálják a mag egyenetlen felületének mélyedéseiben található rostokat. A görög-, és sárgadinnyének először a magjait piszkálják ki, megeszik, vagy elraktározzák, aztán látnak neki a gyümölcsnek. Végül, héjuknak egy részét is elfogyasztják. A lédús gyümölcsöket nem fogják meg kézzel, az asztalon hagyják, és szinte fekve látnak hozzá bekebelezésükhöz. Az ananászt imádják, de a héjától megtisztítva szívesebben fogyasztják. Más gyümölcsöket, pl. kivit héjastól szeretik. Narancsból, almából is első a magok kivétele, utána előfordul, hogy a gyümölcsöt meg sem kóstolják. A szeder, ringló és szilva a kedvenceik, közé tartozik. Megvadulnak a tejszínes gyümölcsrizsért, komoly harcot képesek folytatni bárkivel, pár falatért.

 Van a környékünkön amerikai mogyorófa, ennek figyelemmel követik az érését. Mindig a leveleket kóstolják meg, ha az nem nyerte el tetszésüket nem másznak tovább az ágakra. Amikor a levél valószínűleg jó ízű, akkor a termése is érett lehet, mert csak akkor másznak fel táplálkozni. A mogyorófáról körülményes dolog lecsalogatni a két makákót.

 

Összegezve; reggelire általában; gyümölcsöt, salátát, zöldségeket, kapnak. Végignézik a gyerekek iskolába indítását és gyakran ők is, kérnek a szendvicsekből, tejből vagy más reggelire csomagolt finomságból. Olyan nem létezhet, hogy ők ne kapnának, ha kérnek.

Ebéd ; magvak, gyümölcs, főtt étel, és minden nassolni való, amit a gyerekeknél látnak.

Vacsora ; mindent megesznek, amit látnak. Egy laza, diétás, sült hús zsíros kenyérnek, lila hagymával nem tudnak ellenállni. Nem utasítják vissza a mustárral kent, és reszelt sajttal megszórt kenyeret (ezüsthátú recept).

Képesek éjjel egy órakor enni a vezérrel, ha az abban az időpontban jön haza. Nagyon hosszan lehetne folytatni az általuk kedvelt táplálékok sorát, helyette azonban higgyék el; a majmok valóban mindenevők.

 

Táplálkozásukhoz kapcsolódik a következő történet. Rudi 1,5 éves korára, már erős, eszes, jó kiállású hím majommá vált. Észrevette, hogy a Micka (ő a macskánk) gyakran próbálkozik a hűtőszekrény kinyitásával. Tudta, mit rejt a hűtőszekrény belseje. Ebből következett, hogy segített a macskának kinyitni, a hűtőt. Első alkalommal nagy pusztítást végeztek, vagyis inkább a Rudi. Mindent kinyitott, kirágott, megkóstolt. Összeborogatta a hűtő tartalmát. A macskának több esze volt, ő csak a húst és a felvágottakat vette ki. Mire észre vettük mit csinálnak, a konyha is romokban hevert. A majom, a mikro tetejére felvitte a tejet, és ott rágta ki a zacskót. Egy – két korty után eldobta az egészet és a majonézből vett mintát a tubus kirágásával. Sikerült jól szétkennie. Ezzel a módszerrel percek alatt elintézték a konyhát. Akkor még nem gondoltuk, ez csak a kezdete volt egy népszerűvé váló társasjátékuknak.

Kezdett rendszeressé válni a hűtőszekrény kirámolása. Láthatóan fejlődött a technikájuk. Kiismerték, melyik polcon mi van, és már célirányosan, majdnem észrevehetetlenül kotorásztak a hűtőben. Pár perc figyelmetlenség a részünkről elegendőnek mutatkozott a rámolásra. Egy idő után Iván is beállt közéjük, a bandába. Sőt, odáig fejlődtek, hogy amikor végeztek, mindenki kivette, amire szüksége volt, becsukták a hűtő ajtaját. Figyelemre méltó változás a majom részéről, hogy nem rombolt. Megtanulta gyorsan felmérni a készletet, kivette, ami kellett neki és elinalt, valami nyugodt, de rejtett helyre. Nem mulasztotta el az Iván (szegény, ő a legbénább az ilyesmiben) részét sem kiadni a hűtőből. A macska önkiszolgáló. Ő az, aki, becsukja a hűtő ajtaját. Így eltüntetve az áruló jel, a nyitott ajtó. Viszont, egyedül a macska hagyott, mégis nyomokat. A csomago-lóanyagokat, melyekbe a hús vagy felvágott volt becsomagolva. Soha nem vesztek össze a kutyával, a hűtőből kilopott ennivalón, mindenen szép csendben megosztoztak. Tudták, hogy tilosban járnak és balhé lesz, amennyiben akciózás közben lebuknak. Mára, már a Pinchó is csatlakozott a csapathoz és a „Négyek bandájaként” beszélünk róluk. Már említettük, záró szerkezet van a hűtőn, azonban a gyerekek néha nyitva felejtik, ilyenkor a szabadrablás elv érvényesül.

Előfordult, hogy a Rudi egy nagy jénai tálban lévő salátát szeretett volna kivenni. Addig próbálkozott, míg eltörte az üvegpolcot a jénaival együtt. A saláta természetesen az egy polccal lejjebb kutakodó kutyára és macskára ömlött.

Összesen két alkalommal törték el az üvegpolcot. Jelenleg, nagyon strapabíró, vastag, plexiből készültek a polcok.

Mivel nem mehetett tovább a lopkodásuk, az ezüsthátúnak parancsba adta a horda; „Találj ki valamit, a te állataid ! ”

Nem lehet azt mondani, hogy nagyon strapálta volna magát, de elméletben –elmondása szerint- dolgozott a megoldáson. Agytekervényei akkor gyorsultak fel, amikor a vadak megették az összes tejszínes gyümölcsrizst, amelyek poharakba rakva, lehűtés céljából beraktunk. Ez, megviselte a vezért, nagyon készült a csemege elfogyasztására. Ettől kezdve sok szerkezetet készített, azonban a Rudi mindet kinyitotta. Idegesítette is a dolog, amellett büszke is volt;  „Tudod, nehéz túljárni a Rudi eszén, mert szakmabeli. Ő, is szerszámkészítő. Azzal emelkedtek ki a többi majom közül, hogy egyszerű szerszámokat készítettek és használták azokat. „

Készített egy olyan ördöglakat szerűséget, amit a horda tagjai is csak percekig tartó verejtékes munkával tudtak kinyitni. Ő nem nyúlt be a hűtőbe, minden esetben megkért valakit adja ki neki, amit kér. Eltelt két hét, és a tagok lázadoztak a szerkezet ellen. Megbeszélték semmit nem, adnak oda a hűtőből az ezüsthátúnak, vegye ki magának. Eljött a nagy pillanat, a vezér rákényszerült, hogy benyúljon egy doboz  „ Stella ” márkájú árpaléért, ugyanis alvezérével (Rudi) együtt megszomjaztak a nagy forróságban. Két hete nem nyitotta már ki a saját tervezésű szerkezetét, és nem jött rá a nyitás fortéjára! Alvezérével és vezéri rangjának kijelölt örökösével közösen, percekig szöszmötöltek a szerkezettel. Nem boldogultak vele. A horda, közben szellemes megjegyzésekkel kísérte a mutatványt. Ugyanakkor ajkukra fagyott a leplezett mosoly. A vezér megunva a piszmogást elővett egy fél méteres erővágót és levágta a szerkezetet.

Azóta a már említett parányi szerkezet van a hűtőszekrényen, ami kifogástalanul működik és a majmok (kivéve az ezüsthátút) nem tudják kinyitni.