Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amanda

Amanda

 

Amanda névre hallgat, Rudi legjobb kutyabarátnője. Az illető „személy” egy négy éves dalmata nőstény. Barátságuk nem új keletű, évek óta tart. Általában csak melegebb időjárási körülmények között találkoznak. Télen nem visszük le a majmot a parkba, mert félünk, hogy megfázik. Iszonyúan tud remegni, rázkódni a hidegben.

 

Hűvösebb időben, rövid időre kiül a szobaablakba, és onnan üdvözli barátnőjét, akit gazdája szándékosan erre sétáltat. Így egész évben láthatják egymást. Rudinak nincs gondja a kutyákkal. Egyet azonban nem tud elviselni, a kutyák ugatását. Főleg akkor, ha közvetlen közelről a „képébe” ugatnak. Általában a kutyák nem találkoznak, nem látnak gyakran majmot. A vad szaga óvatosságra inti őket, viszont a majom nem mutat támadási szándékot, ez összezavarja a kutyákat. Ráadásul, olyan ügyesen mászik a fára, hogy macskának is hihetik. "Tanácstalanságuk” miatt kezdenek el ugatni. Amikor egy kutya nagyon zajos, a Rudi hátat fordít neki, és otthagyja.  Vannak azonban, „simlis” kutyafajták, mint pl. a Rotweiler és a  Doberman.                 

 

Ezek, azonnal hátba szeretnék támadni, de a majom számít rá. Meghallja a támadó zaját, amire megfordul és a kutya arcába csap, vagy nyakon harapja, majd felugrik a legközelebbi fára. Nem megy magasra, mindössze annyira, hogy a kutya felugorva a farkáig érjen. A szerencsétlen ugrálni kezd, szeretné elérni a majmot, aki viszont minden ugrásánál pofán vágja az egyre idegesebb kutyát.

 

Pár perc múlva a kutyák iszonyúan elfáradnak, habzik a szájuk nem, kapnak levegőt és lefekszenek a fűbe. Ilyenkor a majom lejön a fáról, rámászik a kitikkadt kutyákra, és makogva elkezdi a szőrzetük kurkászását.

 

Amanda még nagyon fiatal volt, amikor barátságot kötöttek. Szerintünk azért, mert nem ugatta meg a majmot. Nem tudta, milyen fura állat jött le a fáról, de nem is érdekelte, mivel jót játszottak. Nyugodt, békés hölgy a dalmata. Tűri, hogy a majom ellenőrizze a száját (belülről), tisztogassa a füleit, harapdálja nyakán a megnyúlt bőrt. Rudi nagyon haragszik barátnőjére, ha az más kutyákkal játszik, legyenek akár nőstények, akár hímek. Annyira magáénak érzi, hogy a gazdájának sem engedi meg a kutya fegyelmezését. Bármilyen parancsot ad, vagy rászól valamiért a kutyájára, Rudi azonnal megtámadja. A sétáltatás ideje alatt nem is érhet a kutyájához, nem simogathatja, nem kefélheti ki a szőrét. Ezeket, Rudi elvégzi a maga módján. Még az ezüsthátút is megharapta kétszer az Amanda miatt.

 

Minden nap, azonos időben találkozunk a parkban. A majom tudja mennyi az idő, mert pár perccel előtte kiül az ablakba, lesi megérkezett e barát- nője. Amikor kimondjuk az Amanda nevet, azonnal indul a bejárati ajtó irányában. Jókat futkosnak együtt. Rudit, egy lovak számára készített, kis méretű, tíz méter hosszúságú rugóspóráz segítségével tartjuk féken. Az, Amandával történt játéktól nagyon kifárad. Utána otthon bóbiskol egy kicsit, majd fürdeni szokott és irány a ketrece, alvás következik.

 

Figyelemre méltó, hogy keresi a nagy testű hím kutyák barátságát. Egy Argentin dog közülük a legjobb haverja. Őt még az Amandához is oda engedi. Fleg a neve. Szeret a hátán ülni, több kullancsot kiszedett, már belőle. Amikor, harci sérülések vannak a kutyán, tisztítgatja, ápolja a sebeket. Figyeli minden rezdülését, és amikor más hímekre támad, követné a harcba. Ez is annak a jele, hogy elfogadta, és igyekszik demonstrálni barátságát.

 

A kutyákkal történő játék közben alakult ki Rudi egyik kedvenc mutatványa. Történt, hogy felszaladt a fára és nem akart lejönni. Az ezüsthátú a fától két méterre széttárta a kezeit, hátrahajolt, ütögette a mellkasát, jelezve a majomnak „Ideugorj”. Ösztönzésképpen, a mogyorófa termését tartotta a szájában.

 

Rudi nem sokat tétovázott, négy méter magasból a vezér mellkasán landolt.  Természetesen a horda „eszét” meglepte a dolog, (na és a majom hat kilója a gravitációval nehezítve) mert nem gondolta volna, hogy az ugrani fog. Így az ezüsthátú a fizika törvényeinek megfelelően azonnal ugrott egy „hanyatt talpast”. Majdnem maga alá temette a szegény Rudit. Ez lett a kedvenc mutatványuk. A majom mindig megteszi, ha erre kérik. Azóta viszont a súlya tíz kiló felé került.  Ilyen súlynál az ezüsthátú, úgy kitámaszt, mint a cirkuszban, amikor kilőtt ágyúgolyót kapnak el ezzel a módszerrel. Ő, valamiért nem rajong már a fogó szerepköréért. Előfordult, hogy a majom mutatványuk közben, beverte szemfogait a vezér homlokába. Bő vérzéssel járt a sérülés. Utána, napokig hallgatta a munkahelyén a;

„-Mi van?  Megint a majom győzött? Nem volt kivilágítva a sodrófa? Cseréld ki a feleséged egy békésebbre! Nekünk nem adod be ezt a majmos szöveget!” - kezdetű élceket.

 

A Rudi délutáni pihenésének kezdetén, kedvenc elfoglaltsága, hogy a csivava nőstényt megpróbálja párnának a feje alá gyömöszölni. Ezt a kutya nem tűri, és mind az összes, egy kiló húsz dekájával, fogát csattogtatva neki ront a Rudinak. Az kitér a harc elől, nem bántja a Fánit, tudomásul veszi, hogy nem fog a kutyára hajtott fejjel álomba szenderedni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.