Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betegségek-Fejlődés- Agresszivitás

Betegségek - fejlődés.

Tartottunk a betegségektől. Nem attól, hogy mi kapunk betegséget a majomtól, inkább a fordítottjától. Nehogy, mi fertőzzük meg valamilyen civilizált kórral az állatot.

 

A horda tagjai különböző közösségekbe járnak. Így, értelemszerűen az évszaknak megfelelő járványos betegségek, legyen az baktériumos vagy vírusos  fertőzés elkerülhetetlenek. Legalább is lehetetlennek gondoltuk az elkerülésüket.

 

Leginkább az influenza és a hozzá hasonló cseppfertőzéses megbetegedések miatt aggódtunk. Hiszen, a szánkból veszi ki az élelmet elvárja, hogy puszilgassuk stb. Ezen esetekben könnyen fertőződhet. A rendelkezésre álló szakirodalom szerint nagyon fogékonyak a gyermekbetegségekre. Lehet, hogy így van, de minket ezek elkerültek.

 

A hat év alatt soha nem volt egyikük sem beteg. Hasmenés, ritkán fordult elő. A legkeményebb influenzajárványokat, amikor a gyerekeknek 40 c-os láza volt megúszták. Pedig a Rudi együtt aludt a beteg gyerekkel, mintha érezte volna, hogy az beteg. A vezérnek minden nap megszagolja a fülét. A gyerekeknek akkor csinálja ugyanezt, ha betegség valamilyen jelét érzi rajtuk. Ha, látjuk, hogy nagyon szaglássza valamelyik gyerek fülét, tudjuk, hogy lappang valami a gyerekben. Általában két napon belül jelentkezik is a betegség.

 

Rudi két éves koráig naponta többször is hányt. A gyomrából feljövő, valamilyen fokon megemésztett táplálékot nem hányja ki. Elteszi a pofazacskóiba és az öklendezés, befejeztével megeszi. Ennek ismerete is hozzátartozik a majomtartáshoz. Nem lehet letagadni ezeket a naponta észlelhető tényeket. Rudi rengeteget evett és nagyon aktív életet élt, ő ezért öklendezett sokat. Mára, aktivitása a korábbiakhoz képest csökkent és csak nagyon ritkán öklendezik.

 

Fiatal-, és most érett korában is képes idegessége miatt öklendezni. Ha, valamin, nagyon felizgatja magát akkor az öklendezésben is, megnyilvánulhat. Kiváncsiságból, egy fülben használatos digitalizált hőmérővel szoktuk mérni a testhőmérsékletüket. A mérést gyor- san, egy-két másodperc alatt végre lehet hajtani, észre sem veszik, mit csinálunk. Tapasztalatunk szerint a normális testhőmérsékletük magasabb az emberekénél, inkább a kutyák 38c-os testhőmérsékletéhez van közelebb. Átlagban 37,7 c.

 

Hosszas utánjárásnak köszönhetően sikerült kinyomoznunk, hogy a fogságban tartott majmoknak semmiféle védőoltást nem kell kapniuk. Ha, ez nem igaz, úgy elnézést kérünk az állatorvosoktól, de mi, ezt az információt kaptuk. Lelkünk mélyén, a veszettség elleni oltás beadását helyeselnénk. Ennek, elméleti oka; sokat tartózkodnak olyan területen, ahol a kutyák, macskák révén a veszettség előfordulhat.

 

A betegségekkel kapcsolatban nem tudjuk, hogy a makákók valóban ennyire ellenállóak vagy csak a szerencsének köszönhetően nem kaptak el semmi fertőző betegséget. Ázsiai fajta révén jól elviseli a meleget. Meglepetésre a hideget is. Szeret a hóban futkosni, eszi a havat. Amikor fázik, bebújik a kabátunk, sőt a pulóverünk alá is. Roppant erősen tud reszketni a hidegben. Ilyen esetekben pár percig testmelegre van szüksége, hogy a reszketése megszűnjön. Annak megszűnte után, újra irány a hó. Arca erősen kipirosodik a hidegben.

Előfordul, hogy leesik a fáról, mert letörik alatta az ág. Horzsolásos, enyhe vérzéssel járó sérülések keletkeznek. Ezek a majomnál hihetetlen gyorsan begyógyulnak. Nem fertőződnek el, mivel rendszeresen tisztogatja magának. Immunrendszerük csodálatos, jobb, mint az embereké.

 

Darázscsípésre nem reagálnak, pontosabban a fájdalomra igen, azonban a csípésnél beeresztett anyag számukra nem jelent problémát. Még bőr elváltozás sem jelentkezik.

 

Tejfogaikat ugyanúgy hullajtják el, mint a gyerekek. Mi megőriztük a tejfogaik nagy részét. Rudi, amikor annyira mozgott egy tejfoga, hogy zavarta őt, odajött és jelezte. Ezt, mi vagy a gyerekeink valamelyike kihúzta neki. Nem jelentett gondot, mivel ezek már nagyon mozogtak. Két újjal, könnyedén kivehetők. Nem tapasztalunk romlást a majom igazi fogainál. Ez is pozitívum az emberekhez képest.

 

Nagyon érdekes új-, illetve tenyér-, és talplenyomata van. A finom, vékony, hosszú és karcsún ívelődő vonalak nehéz helyzet elé állítanák a jósokat vagy a rendőrség újlenyomat szakértőit. Keskeny és hosszú körmei vannak. Ilyeneket általában újszülötteknél vagy 70 év feletti hölgyeknél láthatunk. A körmök színe sötétbarna. A tenyere illetve a talpa is sötétbarna.

 

A szőr színében különbség tapasztalható a téli és nyári szőrzet között. Rendszeresen tisztogatják maguknak és mi is, besegítünk nekik. Szőrzetük, télen – nyáron egyaránt fényes. Újszülött korukban, fejük tetején az „indián taréjhoz” hasonló szőr sorok állnak. Ez, később egy kisebb csomóba koncentrálódik, de ugyanúgy feláll a fejük tetején. Ebben a korban frizurájuk megegyezik az amerikai tengerészgyalogosok hajviseletével; kis kalap a fej tetején, amely sötétebb színű, mint a fej két oldalán viselt szőr. Ahogy idősödnek, hajviseletük normalizálódik és a fajra jellemző lesz. Rudinál, korának előrehaladtával, pofájának két oldalán fehér lesz az uralkodó szín. Mell-, és hasi szőrzetük fehér, alatta a bőr, kékszínű. Fenekükön is látható egy sötétkék „bőrfolt”. Szerintünk ennek védelmi feladata is van, a fákon ücsörögve, annak a kérge nem töri fel a „feneküket”. Nőstényeknél, ivarzás idején színt vált a bőrfolt, jelzi a hímeknek fogamzó képességüket.

 

Nálunk évente 1,5 – 2 kg. a testsúlygyarapodásuk. Nem ismerünk adatokat a természet-ben történő növekedésükről, ezért ezt tartjuk normális fejlődésnek. Növekedésük során káliumban bővelkedő étrendjük volt. A gyermekeknél ismeretes okokból figyeltünk a csontnövekedésükre. Mint, azt már írtuk, főemlősök vagy emberszabásúak felnevelé- sének tekintetében, csak a gyereknevelésből szerzett tapasztalatainkra támaszkodhattunk. Sok tejet, szőlőcukrot, fokhagymát és ropogósra sütött csirkecsontot kaptak. Tejet, a mai napig szeretik. Talán, fejlődésük szempontjából szerencsés a ; túró, nyerstojás és cukor keverékéből álló táplálék kiegészítő. Rudi nagyon szereti a „Szépség és egészség” elnevezésű őrleményből készített - a vezér által „Méhpempőnek” nevezett- kiegészítőt. Ezt a búzadarához hasonló őrleményt, 1 dl. vízzel kell felfőzni, majd kihűlése után gyümölcs-joghurttal és fahéjjal történt ízesítése után kiváló táplálék. A majmok verekednek érte. Rudi, még az ezüsthátúval is összecsap ezért a csemegéért.

 

Rudi agresszivitása

Amikor eldöntöttük, hogy kell a hím majom, tisztában voltunk annak várható agresszivitásával. Ismertük a fajról terjedő valós vagy rémtörténetek zömét.

Ezek között vannak olyan „hitelesek” is, mint például az; "Én attól tudom, aki látta, amikor mondták” kezdetű történet.

 

Ezzel szemben, láttunk egy díszállatkereskedésben, olyan szűk helyen tartott 4 éves makákó hímet, aki csak állni tudott a ketrecében, leülni nem. Ráadásul öt centiméteres közökkel felhegesztett vékony rácsokon állt, mert így az ürüléke lehullott a ketrec alá. Gondozójának nem kellet benyúlni a ketrecébe takarításnál.

„ Szelíd a majom ? ” kérdésünkre „ Igen ”… volt a felelet.

 

Azonban, a majomnak szánt kekszet seprűre téve nyújtották oda a ketrec elé. A majom lazán, mondhatni finoman kinyúlt és levette a seprűről a kekszet, majd amikor zsákmányát biztos helyen, a szájában tudta egy villámgyors mozdulattal elkapta a seprűt és többet már nem, engedte el. Cirokrészét behúzta a ketrece rácsai között, és ahogyan az a mondásban van; „Szétkapta, mint majom a rossz órát.” Döbbenten néztük a dühtől megvadult állat viselkedését. A körülményeit látva nem csodálkoztunk azon, hogy agresszív vadállattá vált.

 

Hittük, hogy a leendő majmunk magatartási megnyilvánulásait a környezet, az ahhoz történő alkalmazkodása és a jó bánásmód pozitívan befolyásolja majd. Nem tévedtünk nagyot, mert jó irányban befolyásolja. Viszont, azzal nem számoltunk előre, hogy ez is kevés a majommal történő nyugodt, biztonságos társas élethez. Ennek eléréséhez - bármilyen okos és értelmes is Rudi -, kevés az intelligenciája. Viselkedését kb. 65%-ban ösztönei vezérlik. Sokan jósolták, hogy 1.5, 2.- 2.5-, 3 éves korára kiírtja a családot. Nos, tartásmódszerünk, tűrőképességünk következtében hat év után is együtt van a horda. Természetesen nem minden gond nélkül. Ez a hat év tapasztalat nem sok, de az már biztos; Rudi agresszív viselkedésének megnyilvánulási formáit, erősségét befolyásolta, hogy milyen „kulturális” közegben nőtt fel és él jelenleg is. A kulturális közegen azt értjük; nyugodt a horda, nincsenek gyakran veszekedések, kiabálások, összetűzések valamint tagjainak IQ-ja nem alacsony. Továbbra is abban hiszünk, hogy az agresszív viselkedést, főleg türelemmel, megértéssel, elnézéssel, megbocsátással, és ha kell, akkor a majoménál erősebb agresszióval lehet elfogadható keretek között tartani.

 

Még mielőtt mélyebbre merülünk a támadás témakörében, szeretnénk tisztázni a következőket; Amikor az agresszióról írunk, akkor ezt a fogalmat a hétköznapi jelentése szerint értjük. Lehet, hogy helytelenül, de az emberek közötti agresszió fogalmát tekintjük alapnak. Értelmezésünkben az agresszió; erőszakos támadást, kötekedő viselkedést, értelmetlen erőszakoskodást jelent.

 

Ennek célja lehet az ellenfél megfélemlítése, megsebesítése vagy megölése. A jó és rossz tulajdonságok mindegyike megtalálható a makákókban. Ezek váltakozása nagyon rányomja bélyegét a viselkedésükre. Azt, hogy ezeket a váltakozásokat, milyen parancs vagy külső inger (pl. valaminek a látványa) okozza, nem lehet biztosan tudni. De, viselkedése nagymértékben függ pillanatnyi hangulatától. A hímeket nem nehéz feldü- híteni. A Rudinál megfigyelt tulajdonságok az egész fajra jellemzőek. Jó tulajdonságai: okos, könnyen tanul, de csak azt, ami számára előnyös, játékos, igényli a szeretet megnyilvánulásait (simogatás, kurkászás, dajkálás), nagyon kíváncsi, ravasz, gyors és ügyes.

 

Ugyanakkor: önfejű, gonosz, kegyetlen, nem felejt, bosszúálló, támadó, durva, erőszakos, önző, irigy, szeret minden embert és más állatokat bosszantani. Ez utóbbi nagyon jó szórakozást nyújt számára. Természetesen óriási különbség van a hímek és a nőstények tulajdonságai, viselkedése között.

 

Az ivarérett hímek súlya kb.15 kg, a nőstényeké, pedig 6-7 kg. Méretük és tulajdonságaik alapján, tartásukat figyelem- be véve a legproblémásabb fajok közé tartoznak. A makákó hímek „önteltek”, nincsenek tisztában erejükkel, túlértékelik azt. Szent meggyőződésük, hogy gondozójuk legyőzése nem jelent akadály számukra. Minden pillanatban -már 4-5 hónapos koruktól kezdődően– készek egy kiadós verekedésre, és keresik az alkalmat az összecsapásra. Néhány percen belül, akár több verekedést is képes kiprovokálni a hím. Hiába veszít minden alkalommal, és hiába okoznak ezek fizikai fájdalmat számára, pár pillanat múlva újra támad. Idegrendszerük az emberszabásúakhoz viszonyítva nem annyira kiegyensúlyozott. A makákó fajok alapvetően kolerikusak.

 

A makákók és az emberszabásúak viselkedése közötti különbség óriási. Erősen leegyszerűsítve, úgy fogalmazhatnánk, hogy az emberszabásúak (gorilla, oráng-után,csimpánz) tisztában vannak erejükkel, tudják bármikor, legyőzhetik gondozójukat, nem számítanak ellenfélnek a szemükben, ezért ritkán támadnak emberre. A hímek jóval később (kb. 6-8 éves) válnak ivaréretté, mint a makákó hímek. A hosszabb gondozási idő mélyíti bensőségesebbé, teszi a gondozó és állat közötti kapcsolatot. Megtanulja, hogy sok mindenben gondozójától függ. De, nemcsak megtanulja megérti és felfogja ezt a tényt.

 

A makákó hímek verekedésnél főleg fogaikat használják, és iszonyú nagyot képesek harapni. Rudi állkapcsának szorítóereje megközelítheti a németjuhász kutyákét.

A viszonyítás alapja, hogy szokott főtt velős csontot kapni (mert imádja), amit minden további nélkül szétharap. Harapását, annak erején kívül a fogsora illetve néhány fogán található képződmény teszi különösen veszélyessé. A hatalmas méretű, hegyben végződő szemfogainak belső oldalán van egy a fogakra merőleges csontlemez, amely olyan éles, mint a borotvapenge. Nem is kell harapnia, elég, ha fogának ez a része hozzáér bármelyik testrészünkhöz (kézfej, újjak, alkar váll stb.),és máris egy bőségesen vérző vágás ke- letkezik az érintés helyén.

 

Hazánkban, makákó hímek által okozott és ismertté vált egyik legsúlyosabb sérülés 73 harapásból állt. Ezt a hím ejtette gondozóján, amikor az a majom megrendsza-bályozása után hátat fordított az önérzetében megsértett állatnak.  A hím hátulról támadt rá és harapásait tarkótól - derékig terjedően helyezte el.

 

Mindehhez kb. 3 másodpercre volt szüksége. A sérüléseket több mint 170 öltéssel varrták össze. Ez a hím a történtek óta is ugyanannál a gondozójánál van.

Másik súlyos sérülést, egy újszülött korától a családban felnevelt hím okozta. Ő, gondozójának (pótmamájának) a nyakát, annak is a jobb oldalát marcangolta szét. A hölgyet azonnal kórházba vitték és még be sem érhettek vele, amikor ugyanez a hím szétharapta egy másik hölgy alkarját is. Mindkét sérülés komoly volt. A hím dühét, amely a vérengzéséhez vezetett, állítólag a váltotta ki, hogy nőstényét, akivel együtt élt, előbb vették ki a ketrecből, mint őt. Ezt ő, mint a horda vezére nem nézhette tétlenül és haragjában fordult pótmamája ellen. A harapást követő „pánikhelyzet” fokozhatta idegességét és a megnyugtatására tett kísérlet végződött újabb harapással. Ennek a hímnek a gondozója úgy gondolta, hogy ilyen eset máskor is előfordulhat. Hiszen, ha egyszer ennyire bevadult ebből rendszer is lehet, amely a későbbiekben gyakrabban előfordulhat. Végül az állat lelövése mellett döntött. Nem volt könnyű döntés, mert ők nevelték fel cumisüvegből és szerette őket a hím. Még aznap délután hazajöttek a sérültek a sebészetről, a hím már nyugodt és barátságos volt, de sorsát nem kerülhette el. Este lelőtték, ezt azonban gondozója és annak családja nem nézte végig, a történtek ellenére siratták a majmot.

 

Ez az eset is bizonyítja, hogy vadsága ellenére mennyire az ember szívéhez nőhet az a majom, amelyet újszülött korától felnevel.

Volt egy harmadik eset is, amely nem volt ennyire súlyos. Ez nálunk esett meg. Erről egy más fejezetben részletesen írunk és kielemezzük okait. Rudi támadását néhány másodperccel előbb észre lehet venni. Először farkát függőleges helyzetbe emeli. Ezzel jelzi; nem tetszik neki valami és ő a domináns hím, akaratának képes harc árán is érvényt szerezni. Ekkor, ha kizárjuk az őt bosszantó okot (állatot, kutyát, embert, megkapja, amire pl. szemet vetett),akkor nem végződik a helyzet verekedéssel. Viszont, ha minden marad annyiban, akkor; felfújja magát, teste és feje is duplájára növekszik, szőre úgy áll, mint akibe áramot vezettek, tekintetét mereven arra szegezi, akit támadni fog. Ez az állapot, már visszafordíthatatlan, ilyenkor jobb elmenekülnie annak, akit kinézett magának. Leginkább a bokát, a térdhajlatot, a lágyékot, ujjakat, kézfejet, alkart és a nyakat támadja.

 

Nem ismeri a félelmet és a vereség fogalmát. Még játék közben is addig támad, amíg egy jóízűt nem sikerül ellenfelébe beleharapnia. Ha, ez sikerül lenyugszik, de ki tudja mennyi időre. Parancsot csak a hordavezére adhat neki. Azonban, nincs arra biztosíték, hogy azt végrehajtja. A tiltó parancs minden esetben dührohamot vált ki belőle és összecsap a vezérrel. Szerencsére tiszteli a horda vezérét, mert sokszor és keményen összecsaptak már, tudja, hogy veszít a harcban. Még most hat éves korában is ( ereje teljében ), ha a vezér nagyon dühösen, szitkozódva megindul felé, akkor visszavesz sértő viselkedéséből, és olyan magatartást tanúsít, amely nem jelent vereséget sem győzelmet. Rudi nagy mestere ennek a kettősségnek. Támadását úgy kell kivédeni, hogy ne szenvedjünk karcolásoknál, tűrhető mértékű harapásoknál komolyabb sérüléseket, sem őt, sem magunkat ne alázzuk meg, és számára nyilvánvaló legyen, mi nem adtuk meg magunkat. Utóbbi esetben ugyanis legyőzte a horda vezérét és átveszi annak a helyét. Röviden, erős döntetlen legyen a mérkőzés végeredménye.

 

Tudjuk, hogy a Vezér – Rudi párharcból az utóbbi veresége csak átmeneti. Látszatra, ha nehezen is, de elfogadja vereségét (nem behódoló, nem megadó), de ami a lényeg, nem érzi magát alárendeltnek. Rendkívül okosan, a helyzetet áthidaló viselkedéssel, emelt fővel hagyja el a küzdelem helyszínét, és máskor újra megpróbálja legyőzni a Vezért. Nem fog soha belenyugodni a hordán belüli II. helyébe, Ő, No.1 akar lenni.

 

Komoly munka (fizikai és szellemi) lecsillapítani. Mivel nem mindig harc árán nyugszik meg, minden diplomáciai érzékünkre szükségünk van ennek eléréséhez. A horda nőtagjai ilyenkor nem nézhetnek a szemébe, mert ez ösztönzi támadást. Fejüket lehajtva halk csámcsogó hangot hallatva leszerelik agresszivitását. Nem szabad irányába mozdulni, még a kezüket sem nyújthatják felé, mozdulatlanul kell állniuk vagy ülniük. Egy kivétel van az ilyen helyzetekben. Ami kor egy nőstényre lesz ideges, könnyebb lecsillapítani. Azonnal megnyugszik, ha a nőstény hátat fordít neki, enyhén előredől és fenekét Rudi felé, mutatja. Ez egy felkínálkozó póz, ettől azonnal megenyhül, úgy érzi „Ő a császár ”. Amikor a vezér utáni domináns hím (RUDI őfelsége) elfogadja bocsánatkérésüket, akkor ő megy oda hozzájuk; kezüket megfogja, és herezacskóihoz húzza. Bármennyire furcsa, szokatlan és sokak szerint gusztustalan ez a koreográfia ; EZZEL JÁR A  MAJOMTARTÁS.

 

Rudinak is van egy jellegzetesen behódoló (?) testtartása. Ilyenkor a fejét és mellkasát leteszi a talajra, fenekét pedig a lehető legmagasabbra emeli fel. Annak irányában mutatja, akinek behódolni kíván. Viszont, ezt akkor is megteszi, ha a vezér hazajön, és nem veszi ki azonnal a ketrecéből. Érdekes, hogy konfliktushelyzetben és verekedések után még soha, nem csinálta. Ez lehet egy „hízelgő” póz is, mert bemutatását követően odamegy a kiválasztott személyhez és „kinyilvánítja” iránta érzett barátságát. Ez abból áll, hogy hagyja magát simogatni és szívesen játszik sérülésmentes harci játékot.

 

Mint az elején, már írtuk, Rudinak a magatartásmintákat a mi hordánkban, növekedése során látnia, tanulnia kellett volna. Ez nem az általunk várt mértékben valósult meg. Jelen időben, nekünk kellett olyan viselkedési formákat találni, melyek csökkentik, illetve megszüntetik a majom agresszióját. Például, amikor a hordában két „alantasabb” egyed összekap valamin, ez agresszivitást vált ki Rudiból. A vezér azonnal „megbünteti” mindkét marakodó egyedet.

 

Hangját felemelve, széles gesztusokkal lökdösi a verekedőket, akik elhagyják a helyszínt. (Majmoknál fontos a széles színpadias gesztusok használata.) Erre Rudi megnyugszik, a vezér mellé telepedik, felnéz rá és rövid ideig hevesen, magyaráz. Ezután lassan elcsendesedik, és minden megy tovább, a maga útján. Megnyugvását talán az okozza, hogy a vezér „a majmok illemszabályai” szerint cselekedett. Pár perc elteltével a marakodásban résztvevők, egyesével visszajöhetnek a szobába.

 

Mivel, Rudi még erősödni fog, a vezér pozíciójának megszerzésére tett kísérleteinek erősödésére számítunk. Ki kel- lett találnunk néhány olyan alapvető, de könnyű védőfelszerelést, amelyek a vezér épségét hivatottak védeni.

 

Ezekkel csak az a baj, hogy puszta látványuk felidegesíti a majmot. Szerintünk azért, mert tudja; használatukkal a vezér „tisztességtelen” előnyhöz jut a harcban. Általában a ketrecből történő kivételénél és az oda visszatételénél számíthatunk erős támadásra. A védőfelszerelések használatát ilyenkor „elnézi”. Valószínűleg tudja, hogy ez az ő érdeke is, mivel ha támadását nem lehetne védeni, akkor bent maradna a ketrecben. Ezt nem akarja, hiszen minden idejét az ablakpárkányon tölti és a kutyákat egrecíroztatja a negyedik emeletről.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.