Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Depresszió

 

Rudi első, új hordájában töltött éjszakája nyugodtan telt. Viszonylag korán, 6 órakor ébredt. Bánatos, elnyújtott, mély torokhangon jelezte ébrenlétét. Nem kifejezetten örültünk korai ébredésének, némi tanakodás után bevettük magunk közé az ágyba. Ez bevált, mert a meleg paplan alatt aludt még két órát.

Mi nyolc órakor keltünk fel, Rudi viszont furcsán viselkedett. Fekve maradt a párnán, kezeit ökölbe szorította, lábujjait is összehúzta és megállás nélkül „tutúzott”. Mi neveztük el így ezt a hangot, amely egy közepesen mély, elnyújtott, szomorúságot sugalmazó, mással nem összetéveszthető, jellegzetes hang.

Nyilvánvaló volt, hogy ez a szokásos, a három előző tulajdonosjelöltnél is előforduló depresszió megnyilvánulása. Számítottunk rá, így nem ért váratlanul minket. Elvetettük annak a lehetőségét, hogy az anyját „Kobit” elhozzuk magunkhoz. Logikánk szerint ugyanis, annyiszor lesz depressziós, ahányszor az anyjától elszakítják. A lehető legrosszabb megoldás lenne az anyja megjelenése. Nekünk kell átsegítenünk Rudit ezen a számára nehéz helyzeten. Ennek, legjobb elérési módjának tűnt; a lehető leggyorsabban el kell nyernünk az állat bizalmát. Nagyon hosszú és nehéz napnak vagy napoknak néztünk elébe.

Lelkileg összetörte a hordát az elesett majom látványa. Mindannyian azon gon-dolkodtunk; a szeretetünk kimutatásán és gondoskodásunk ezernyi jelén kívül mit tehetünk még Rudiért, amivel megkönnyíthetjük a depresszióból történő kijutását? Az egész horda körülötte tömörült. Bohóckodtak, énekeltek, arcukkal különböző mimikákat mutattak a majomnak. Mindezek ellenére nem történt változás, a majom viselkedésében, lelkiállapotában.

Ahová letettük a Rudit, ott maradt fekve, kezeit, lábait behúzta a hasához, ujjait ökölbe szorítva tartotta, fejét nem emelte fel és állandóan, megállás nélkül „tutózott”. Kezeit, lábait emelgettük, mozgattuk, de amint elengedtük azonnal visszahullottak.

Nem fogadott el sem inni-, sem ennivalót, az állandó „tutúzása” pedig rontotta, gyengítette fizikai- és lelkiállapotát.  Nem hagytuk nyugodtan feküdni és „ríni”. Felváltva, mindenki az ölében tartotta, beszéltünk hozzá, és megpróbáltunk játszani vele. Kezeit, lábait tornáztattuk. Óránként pépes banánt, reszelt almát, paradicsomot tunkoltunk ujjainkkal a szájába, 1ml.-es fecskendő segítségével itattuk. Szörpöt szívtunk fel a fecskendőbe és szájzugába helyezve lassan „beinjektáltuk” a tartalmát a szájába.  Fáradozásunk lényege abból állt, hogy ne hagyjuk egy pillanatra sem nyugodtan. Mindig történjen körülötte vagy vele valami, amire ha akar, ha nem, de egy minimális mértékben, muszáj figyelnie. Teltek, múltak az órák és nem láttunk változást a majmunkon. A horda is kezdett olyan depressziós lenni, mint a Rudi.

Délután 14 órakor volt az első pozitív jel a viselkedésében. Az történt, hogy a szörpöt magától elfogadta, nem kellett a szájába nyomni fecskendővel. 16 órakor a szájába gyömöszölt banánt sem tolta ki, hanem úgy fekve, de megette.

Legnagyobb örömünkre éreztük a fáradságos, depresszió oldó munkánkat siker koronázta.

Őfelsége V. Lissek Rudi úgy döntött felhagy a bánkódással és elfogadja az új hordát, valamint új „anyját”. Szinte egyik pillanatról a másikra felült, kezeit, lábait kinyújtotta, már nem szorította a kezét sem ökölbe és elkezdett enni. Mindent megevett, ami a környezetében található volt. Annyira jóllakott, hogy hasa hordónyira dagadt. Roppant mulat- ságosan nézett ki az alig félkilós, csenevész majomkölyök, méreteihez képest görögdinnye méretű hassal. Táplálkozását befejezve kiszívott 1 dl. szörpöt a cumis-üvegéből és megelégedettségét kifejező sivításokat hallatva anyja nyakába kapaszkodva alváshoz vackolta be magát. Amikor elhelyezkedett csámcsogó hangot adott, és az egész nap tartó tortúra fáradalmaitól kimerülten elaludt.

A hirtelen megszűnt depressziója nyilvánvalóvá tette, ez az egész csak egyéni hisztije, partizánakciója volt. Talán ezzel tette próbára az új horda tagjait. Mivel a kb. 10 órán keresztül tartó akciózásánál jól vizsgáztunk, abbahagyta magánszámát, és feltámadt halottaiból.

Attól kezdve, hogy Rudi király elaludt anyja nyakában, az mozdulni sem mert. Nem akarta mozgásával felébreszteni a depressziójából alig kilábalt „fogadott fiát”. Lassan eltelt a nap, ágyazni kellett, így Rudi is felébredt. Természetesen az ágyazást végig hisztizte. A lepedő felrakásánál, próbaképen – hátha, jobb kedve lesz - betettük a lepedőbe és „zsipp-zsupp kender-zsuppot” játszottunk vele. Ez nagyon tetszett neki, legalább tízszer kidobtuk a párnákra, de mindig visszamászott a lepedőbe, sikításával újabb és újabb meneteket provokált. A „ Zsipp-zsupp ” játék Rudival történő megismertetésére ráfizettünk. Azóta minden ágyazásnál, amelynél jelen van, el kell vele játszanunk ezt a hülyeséget. Már meglett férfi, de nem hagyja ki, nagyon agresszív, ha nem teljesítünk minimum tíz menetet kedvenc játékából. Ez volt az első olyan nap, amikor előbb helyezkedett el az ágyban, mint mi. Az eltelt hat év alatt a vezér csak nagyon ritkán előzte meg. Szinte sportot űz abból, hogy a vezérnél előbb foglalja el helyét az ágyban. Voltak időszakok, amikor a horda vezérének küzdenie kellett a helyért.

Láttuk, hogy nem akar semmi pénzért kimenni az ágyból, kirakni nem mertük, mivel  féltünk, hogy újra depresszióba ejti magát. (Már, akkor nagy simlis volt!) Ideiglenesen, legyen mellettünk, aztán holnap kitesszük a ketrecébe. Gondoltuk, mi naivan. Emberek! Vigyázzatok! Kígyót melenget a keblén, aki egy makákót, az  ágyába fogad! Rudi helyét az anyja jobb oldalán jelöltük ki. Azon megfontolásból, mert a vezér szerint a nősténye szív felöli oldala az ő szerzett joga. Ez igaz. Viszont a Rudi ezt nem tudta! Minden próbálkozásunk ellenére visszajött közénk, és anyjának nyakánál vagy hasánál elterülve, esetleg hozzábújva zuhant álomba. Nem aludt mélyen, mert amikor a vezér óvatosan áttette a másik oldalra, akkor felébredt, jól megharapta, majd visszajött kettőnk közé.

Ezzel a viselkedésével időlegesen megakadályozta a vezért, a horda létszámának növelésében. Ettől kezdődően teljesen kisajátította anyját. Úgy vigyázott a horda létszámára, mint a kínai kormány lakosainak számára.