Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ébresztö

 

A majmunk miatt, először nem akartunk változtatni a kialakult napirendünkön, szokásainkon. Az idő távlatából visszagondolva a történtekre, nagyon naivnak tűnik akkori gondolkodásunk.  

A majom velünk aludt. Minden reggel fél hatkor a vezér óvatosan kimászott az ágyból. Nem volt ajánlatos, még véletlenül sem felébresztenie a főemlőst, mert az, harapással torolta meg ezt a „figyelmetlenséget”.  A „vezért” hordája önállóságra szoktatta - nagyfiú volt, már ezelőtt is – önállóan készült a munkába indulására, fürdőszoba stb. A satöbbiből lett a gond. Mivel nem volt cserkész, a határőrségnél pedig főnöki beosztásban „szenvedett”, így nem volt teljesen tisztában a rejtve, fedve, halkan kifejezések jelentésével. Fehérneműinek és más ruházati felszerelésének összeválogatása során, rendszeresen nagy lármát csapott. (Nem jutott el tudatáig, hogy előző este kikészítse a cuccait, hiába, ez nem férfimunka). Közben, -milyen pech- a besötétített szobában, mezítláb belelépett a kutya szilánkosra rágott műcsontjába. Ettől, a váratlan „élménytől” beindulva belevágta magát a fotelba és talpát dörzsölgetve jajongani kezdett. Annyira bántó volt ez a hang, hogy szegény Rudi legjobb álmából azonnal felriadt, álmosan elképzelni sem tudta, miért vonyít az „ezüsthátú”. Legjobb megoldásnak azt tartotta, ha ő is visítani kezd. Korán reggel elég nagy hangzavar alakult ki a szobában. Pár pillanat múlva azonban az „ezüsthátú” vezér felpattant a fotelből, és ijedten, de nagyon óvatosan felemelte a fotelhuzatot, alánézett, majd megkönnyebbülve annyit mondott; „Istenem, azt hittem ráültem valamelyik csivavára ! ”.

Miután, már mindhárman felébredtünk, Rudit átvittük a lányok szobájába és a Bianca mellé leraktuk az ágyára.  A majom rögtön bemászott a paplan alá, Biancához bújt és csámcsogó hangot hallatva alváshoz készülődött. Ezután, tudtam csak rendbe tenni az ezüsthátú lábát. A viharos ébredés hatásainak enyhítése miatt főztünk egy kávét, elfogyasztása után a vezér „végre” sántikálva, de elindult dolgozni. A következő években nagyon sokszor előfordult, hogy a vezér minden reggel túljutott a nap első stresszén.

Azért tartottuk fontosnak e történet ismertetését, mert életünkbe három változást is hozott. Innentől kezdve mindketten fél hatkor keltünk, Rudit betettük a lányok szobájába, ahol egy idő után, már ő választotta ki, melyik lány mellé akar befeküdni. Sőt gyakran előfordult, hogy az ébresztésig mindegyikhez bebújt és továbbállt, inkább a polcaik lepakolásával foglalatoskodott. Tehát, attól kezdve így kezdődött, minden reggelünk.

Közel van az iskola, ezért Rudi reggel, fél 8- kor kel a lányokkal együtt. Amíg a gyerekek iskolába készülnek, a majmot betesszük, a konyhai ketrecébe. Ott szunyókál még egy kicsit, esetleg figyeli az előkészületeket. De, legtöbbször kap valami rágcsálni valót, és azzal van elfoglalva. A gyerekek elviharzása után kutyasétáltatás, a majommal együtt. Mivel még kicsi volt, bebújt a blúz alá, csak a feje látszott ki, úgy nézett a világba.

Joggal gondolhatja az olvasó „Hát, eddig nem tűnnek túl mozgalmasak a napjaik!” Bezzeg, ha kibontjuk a történéseket, más kép alakul ki bennük.

A vezér távozásáig, szinte unalmasan ismétlődnek a reggelek. Ahogy, becsukja maga mögött az ajtót, a hordára érvényessé válik minden, amit „ Murphy törvénye ” címen ismerhetnek az olvasók. Minden a fejetetejére fordul. Eljött a pillanat, amikor az egyik reggel 1/2 8 tájában, Rudi a horda nő tagjainak értésére adta; "Vége a bébi korszakomnak, gyerek vált belőlem! ” Ennek tényét, úgy hozta tudomásunkra, hogy nem akart bemenni a ketrecébe. Inkább, a lányok szobájában garázdálkodott, és megharapta azt, aki megpróbálta megfogni. Ádám már nem volt otthon, elindult a suliba, rajta kívül, az otthon lévők közül, nem bírt senki a kis garázdával. Telefonáltunk az ezüsthátú munkahelyére:

„ Gyere haza, nem bírjuk a majmot betenni a helyére ! ”

Tíz percen belül megérkezett, kezére vette a majmot és berakta a ketrecbe. Neki nem tiltakozott. Közben jól elbeszélgettek;

„ Mi van haverom szabadságolni akartad magad ? ”

„ Kva, kva kva ” - felelte Rudi.

„ Ne csináld ezt, nekem dolgoznom is kell, el sem hiszed mennyit fognak ugratni a kollégáim ! ”

Közben rácsukta a ketrec ajtót. A majom tenyerét végighúzta a rácson, ezzel jelezte, enni vagy inni kér. Ivott, de azután megint jelzett. A vezér kipróbált néhány élelemfajtát, gyümölcsöt, ám ezek nem kellettek a majomnak.

„Mivel próbáltátok becsalogatni a ketrecbe, mert az kell most is neki.” hangzott a kérdése.

Igaza volt, mert egy sütőtök darab ottmaradt a lányok szobájában. Rudi ezt akarta megkapni!

Attól a naptól kezdve reggel, ébredésnél Rudi még egy fél órát aludhatott a lányoknál, majd a vezér mielőtt melózni indult volna, betette a ketrecébe. Igen ám, csakhogy „ Amit elfelejthetünk, azt el is felejtjük. ” Többször előfordult, hogy az ezüsthátú elviharzott, a Rudi pedig a lányoknál maradt. Mikor hagyja otthon a telefonját, ha nem ilyenkor? vagy Mikor, nem kapcsolja be a telefonját?

Azok nyertek, akik arra szavaztak, hogy ilyeneket kivétel nélkül csak akkor tett, ha a címeres haverját, kenyeres társát kint felejtette. Telefon a munkahelyre,

„Még nem ért be” - mondták.

„ Kérem, küldjék azonnal haza ! ”

Főnöke, röhögések közepette rákérdezett:

„ Gabika, a férje megint kint felejtette a majmot ? ”

Mit lehet erre válaszolni? Természetes volt, hogy sokat cikizték, amit különben jól viselt, nyugodt ember.

Reggel, kutyasétáltatás közben, a majom minden fát ellenőrzött, felmászott megkóstolta a levelet, virágot, vagy a termést elég érett –e, fogyasztásra alkalmas, esetleg még várni kell az éréséig. Üdvözölte a kutyák közötti haverjait, nem szeretett minden kutyát. Imádta a nagy testű fajokat (kivételek, a német juhász, dobermann, rotweiler), legyenek kanok vagy nőstények, számára az közömbös volt.  Amikor nagyon belelendült a játékba nem is akart hazamenni. Esetleg még felment egy akácfára, főleg amikor a virágzás ideje volt és hosszúideig tartó, önfeledt táplálkozásba kezdett. Fiatal korában szót fogadott és lejött, az erőteljes hívásra. Később, már csak hosszúpórázzal lehetett felengedni a fákra, majd erővel kellett lehúzni róluk. Sétáltatás után, szivacsos mosdatás a nap következő állomása. Mivel a kutyák nagyon szeretik nyalogatni, sétáltatás után állandóan tiszta nyál. Majd következhetnek a házi munkák.

 

Délelött

Kezdődtek a nők számára kötelező munkák, bevásárlás, takarítás, főzés, mosás. Ezek,tipikus női elfoglaltságok az ezüsthátú szerint. „Férfimunka; a kazán kisalakolása, favágás, tüzelőhordás, hólapátolás, ezeket én elvégzem, ha kell ” – idézet tőle.

Csak azért van ekkora szája, mert a negyedik emeleten lakunk, távfűtéses lakásban és a gondnok lapátolja a havat!

Bevásárlásnál a majom mindig velem volt. Takarításnál is ott bóklászott körülöttem, de figyelni kellett, mit csinál. Főzés volt a legjobb, együtt készítettük elő az alapanyagokat. Mindent elvett, vagy megkóstolt. A megpucolt krumplikat, zöldségeket ellopta, sokszor kellett végig kergetnem a lakáson, hogy visszaszerezzem tőle a zsákmányát. Ágyazásnál és takarításnál lelkesen segített. Előfordult néhányszor, hogy rá lett csukva az ágyneműtartó. Ezt egy – két percen belül jelezte, ilyenkor azonnal kiengedtem. Egy vasárnap az ezüsthátúnak sikerült hosszabb időre beágyaznia, mivel nem vette észre, hogy a Rudi eltűnt! Attól kezdve a majom kerülte az ágyneműtartót, már erővel sem lehetett betenni, régi kedvenc helyére. A porszívót szerette, igényelte, hogy a bundáját is kiporszívózzuk. Viszont, a kikapcsolt gépnek rendszeresen kirágta a csövét, levett róla apróbb műanyag alkatrészeket. Ezek pótlása, javítása a vezér feladata volt, bár ez nem szerepelt az általa vállalt „férfimunkák” között. „Fia” mindig ellátta különmunkával.

A bevásárlás, csak egy picivel macerásabb a Rudival, mint az ezüsthátúval. Ketten együtt a piacon, maga a dráma, egy sorscsapás, emberi (az én) tragédia! Kisebb korában, felvettem magamra egy átalakított, nyakba akasztható „Hoppá” gyerekhordó felszerelést. Ebben jól elvolt, nem akart tőlem elmenni. A piac 300 méterre van tőlünk, gyorsan kiértünk. A kofák hamar megkedvelték, elhalmozták minden olyan táplálékkal, melyet szerintük a majmok megesznek. Mire a bevásárlásból hazaértünk Rudi teleette magát. Volt eset, hogy nyugodtam tudtam főzni, mert nem akart elvenni semmilyen nyersanyagot. Csak feküdt az ülőgarnitúrán és pihegett, mert hirtelen túlette magát a piacon. Ilyenkor, hamar elkészültem a család aznapi főztjével.

Szombatonként, az ezüsthátú is csatlakozott kis bevásárló különítményünkhöz. Rudi érezte, ez az ő ideje. Minden fára felment. Vannak barack-, cseresznye-, meggy-, szeder, és madárbogyó fák az utcánkban. Mindet végigkóstolta, néha ledobott egy-egy gyümölcsöt a vezérnek is, ám előzőleg beleharapott. Csak azért kóstolta meg, mert nem szerette volna megsérteni az ezüsthátút éretlen gyümölccsel. Az idő, pedig szaladt, a két főemlős kimérten táplálkozott én ott toporogtam mellettük. Sürgető szavaimra Rudi rám mordult, öreg haverja persze helyeselt neki. Végre kiértünk a piacra és elkezdhettem a bevásárlást. Örömön soha nem tartott sokáig. 30 éve lakunk jelenlegi lakhelyünkön és a vezért mindenki ismeri, állandóan megállt beszélgetni. Unalmassá vált a dolog, így bevezettük azt, hogy előre megegyeztünk mikor, és hol találkozunk, én vásárlok, ő beszélget, a végén randizunk majd hazamegyünk. Nem várok rájuk, ha nem érnek a megbeszélt helyre időben, akkor kint hagyom őket a piacon. Nekem főznöm is kell. 

 

 Délután

A gyerekek iskolából történő megérkezése után, a majommal közösen megebédeltek. Táplálkozásukat követően a konyha romokban hevert. Nem tudom a valóságnak megfelelően leírni annak állapotát. Ha azt mondom, hogy; „Egy tábori gulyáságyú felrobbantása, sem jár ekkora felfordulással ! ” -akkor már megközelítem a valós helyzet körülírását.

Az ebédet követően, attól függően, hogy tanulás vagy játék szerepelt a gyerekek elfoglaltságai között, eltérően alakult a majom elfoglaltsága. A srácaink mindenhová magukkal vitték a majmot, játszótér, séta, villamosozás, mindegy volt. Közben az ezüsthátú is fáradtan, megtörten hazajött a munkából, így szükség esetén ő is beállhatott a majom felügyeletét ellátó hordatagok sorába. Estére, a gyerekek és a majom is előkerültek. Tanulniuk kellett és nem maradhatott el Rudi esti fürdetése sem.

Délután mi sem hanyagoltuk el a majmot, ezt amúgy nem hagyta volna, mindig kierőszakolja, amit akar. Nagyon sokat voltunk vele füves, fás területen, ilyen a környezetünk. Gyakran előfordult, hogy az ezüsthátú is felmászott a majmával a fára. Közösen ették a madárbogyót, mivel mindketten szeretik. Rudinak órákkal később is van a pofazacskójában, és onnan előszedve rágcsálja. A vezérnek nem ad belőle, az, az övé. A kutyákkal, a gyerekekkel és a velünk való állandó mozgásban, harcban, játékban, a majom elfárad. Meglepő módon 15 – 20 perc, szunyókálás elég számára a regenerációhoz. Naponta többször szokott bóbiskolni, utána aktivitása, újra a régi.

 

Este

Játék, tévézés, vacsora, rövid ideig tartó szunyókálás a majom programja. Szeret tévézni, a reklámok és a természettudományos filmek a kedvencei. Lefekvéshez készülődve, a fürdőszoba előtt tömörül. Szeretne mindenkivel külön-külön megfürödni. A többiek, pedig nem akarnak együtt fürödni a majommal, mert ez nagy megpróbáltatással jár. Ki kell várnia a sorát, ő késő este az ezüsthátúval közösen pancsol. Szó szerint, hiszen ilyenkor tisztálkodásról nem lehet beszélni. Miután jó nagy felfordulást csináltak a fürdőszobában, Rudit egy törölközőbe csavarva kivesszük, az ezüsthátú pedig, megfürdik végre. A majom melegítőlámpa alatt szárad és készül az ágyazás eseményére. Az ezüsthátú óvatosan (nem véletlenül) elhagyja a fürdőszobát, nyugodt körülmények között elszív egy cigarettát és elkezdjük az ágyazási ceremóniát.

Ágyba kerülve, a kimerült  Rudi hamarosan elalszik.

Majmunk számára a pancsolás a nap egyik fő eseménye. Amikor meghallja a kádba engedett víz hangját, éktelen sivalkodásba kezd és nyomul a fürdőszoba irányába. Megérkezve, terepszemlét tart, majd beugrik vezére mellé a kádba. ( Ha ő már bent van a vízben akkor nem engedi be a vezért, ilyenkor a kád az ő territóriuma.) Imádja a nagyon meleg vizet, ennek az ezüsthátú látja kárát, minden nap aszalódik a majma miatt. Rudi először iszik a vízből, csak ezután kezdődik a buli. Felmászik a vezér fejére, onnan elrugaszkodva (ismerheti a dobbantó fogalmát) felmegy a ruhaszárítóra, amelyről egy teljes testű, csavart cukaharával leugrik a kádba. Nem egyszer csinálja végig ezt gyakorlatsort, percenként legalább ötször. Első fürdésénél elhatároztuk a fürdőszoba szigetelésének megerősítését, ezt Robi fiúnk végezte el. Nem kell így az alattunk lakó beázásától tartanunk. Bőven van víz mindenhol. Fél óra után Rudi egy csöppet lenyugszik, az ezüsthátú combjára telepszik, fejét nekitámasztja a hasának, és szunyókálni kezd. Közben a tusból, gyenge sugárban melegvizet engedünk a hátára. Tíz perc relaxálást követően, újra kezdi a műsort. Változás, hogy szétnéz, mi van elől hagyva, mit szerezhet meg. Érdekes, hogy sokat tartózkodik a víz alatt. A kád aljáról felhozza a bedobott tárgyakat. Számunkra meglepő módon, nyitott szemmel úszik a víz alatt, ezt sem láttuk a filmeken. A pancsolásnak nevezett tombolás végén következik a fogmosás. Ezt is nagyon szereti. Válogatás nélkül megeszik minden fogkrémet, a fogkefét, pedig jól megrágja. Felnőtt korára sem tanult meg fogat mosni. Fogainak mosása egyedül az ezüsthátú kiváltsága. Egyedül neki nyitja ki a száját és hagyja, hogy megmossa a fogait. A gyerekek néha neheztelnek, ha a majom nem tiszta szájjal puszilgatja őket.(Ilyenkor azért a nyelvét is átdugja a kiválasztott szájába, szerintünk élelmet keres a nem létező pofazacskóban.) Azonban, nem lehet ellene védekezni, és csak a fürdések után steril a szája.

Visszatérve a fürdés befejezésére: A majom, valamiért nem kedveli a törölközővel történő „előszárítást”. Szívesebben ugrik fel a vezér fejére, és többször megrázza magát, majd annak haját megelégedett horkantások közben kurkássza. Rövid ideig hagyni szoktam, bíbelődjön egy kicsit a vezérrel. Amikor, már jól megkapaszkodott a hajában, akkor veszem le a fejéről. Erősen kapaszkodik a vezér hajába, ujjanként kell a kezét lefejteni róla, ilyenkor szemrehányást vélek felfedezni férjem tekintetében.

Ezután következhet a melegítő lámpa. Rudi eltávolítása és a tisztálkodása után a vezér is kimerészkedik a kádból. Feltűnően óvatosan közlekedik a vizes fürdőszobában. Nem véletlenül. Egy alkalommal, felelőtlen módon magára hagytuk, amiből baj történt. Az ezüsthátú férfihoz méltó lendülettel kipattant a kádból, lábai a talajon lévő rácson megcsúsztak, így a kilencven kilójával, akár egy meteorit becsapódott a kád és a mosógép közé. Az éktelen robajra Rudi visszaügetett a fürdőszobába (nehogy véletlenül kimaradjon valami jó buliból), és meglátta vezérét felsőtestével benyomulva az előbb említett helyre. Rögtön ráugrott, előre ment a fejéhez és azt nézte mit talált a vezér, mire vetődött rá.

 

Én, jobban aggódtam a mosógép burkolata miatt, nem horpadt –e be, ettől a dinamikus erőhatástól. Nyomban hangot is adtam aggodalmamnak :

„ Egyszer hagyunk magadra, és rögtön összetöröd az új gépet ? ”

„ Ne pánikolj, még garanciális ” - mondta az ezüsthátú. 

Ma, már persze szépíti az esetet, és  úgy emlékezik vissza rá;

„ Csak a gép kerekeit néztem meg, mert nyikorogtak ! ”

Nagyon tömören ez a napirend, természetesen az évszakokhoz igazodva, a változtatás jogát a majom fenntartja magának. Tanítási szünetben, nyári vakáció alatt igazi Kánaán köszönt a majomra, állandóan a gyerekek dajkálják. 

Első olvasásra, talán elég unalmas és egyhangú, a hordánk egy napja. Ezért, Rudi a napi többszöri sétáltatása során és otthon is gondoskodik a monotónia megtöréséről. Erről, egy későbbi, fejezetben írunk.