Majmok a családban

III. Fejezet

Hihetetlen, de megtörtént!

Egy nyugodt nyári este.

Kellemes nyári este, a horda tagjai elégedettek voltak életük pillanatnyi állapotával. Ki – ki nyaralásból, strandról, kirándulásból és más szórakozást, kikapcsolódást nyújtó elfoglaltsága után tért haza. A bibliai Bábel tornyának építésénél nem lehetett akkora zsivaj, amilyen akkor a nagyszobában volt.

Mindenki túlbeszélte a másikat, élményanyaguk volt bőven. Rudi a harmadik évében járó, feltörekvő hím volt az események időpontjában. Mindenkit üdvözölt, körbe szaglált, megvizsgált, ellenőrzött. Kiürítette zsebeiket, majd a csomagok környékén sertepertélt. Megpróbálkozott a műanyag zipzárak szétrágásával, ami különben egyik kedvenc időtöltése. Legyen az ruhán vagy táskán, neki egyre megy, csak szétkap-hassa.

Javában tartott a horda viszontlátási örömünnepe. Valószínűleg, a majom nem ismerte személyesen az élménybeszámolóban elhangzó gyerekeket, tanárokat - utóbbiakat, jobb is-, így őt ezért nem kötötték le a végett nem érő történetek.

    Ezután a horda visszazökkent a minden napos életébe. A majdnem, minden naposba. Rudi észrevette, hogy lankadt az őt felügyelők figyelme. Ezt, rögtön ki is használta! Ellenőrizte a pókok terráriumának ajtaját, jól nyithatók – zárhatók – e.

Csakis erről lehetett szó, mert eszébe nem jutna megenni néhány nagyobb pókot! Ő, nem ilyen! Esetleg, simogatni akarta őket, még ez is hihető. Feltételezni sem merjük, hogy a család kedvence sunyi módon táplálkozási szándékkal próbált becserkészni néhány madárpókot.

     Miután, ez - az általunk egyébként nem feltételezett - a terve meghiúsult, érdeklődése a régi kiadású könyvek felé fordult. Az ezüsthátú szerint „Információ éhsége és tudásvágya” készteti arra a majmot, hogy megegye a könyvek egy részét. Olyan könyvekről van szó, amit még a gyerekeitől is félt. Na, ja.. azok nem harapnak, ha rájuk szól, hogy tegyék le! Még véletlenül sem a kiszáradt enyv, a régi lapok különleges illata és íze miatt szereti a majom! Szokásunkhoz és kötelességünkhöz híven megakadályoztuk Rudit a könyvek „kiolvasásában”, még annak árán is, hogy begyűjtöttünk néhány enyhe, harapást

   De, azon az estén a majom nagyon elemében volt. Szerette volna megbosszulni, amiért nem ő állt a horda figyelmének a középpontjában. Több kiváló színész (Funes-től, Laurence Oliviéig) és még több bajkeverő egyesült ebben a majomban. Következő húzása a szobafüggöny leszedése volt. Felmászott a sötétítő függönyön és azon kapaszkodva kiakasztotta a csipkefüggöny csipeszeit. Ezzel is munkát adott az ezüsthátúnak, aki szintén unta az élménybeszámolók áradatát. Azon nyomban nekiállt a függöny felrakásának. Csak úgy „legényesen”, talpig alsónadrágban (meleg este volt) kiállt az ablakpárkányra, ott lábujjhegyre állva, kissé pipiskedve felrakta a függönyt.

-„Minek neki létra, 172 cm-es daliás termetével mindent elér!” A gyerekek megszakadtak a nevetéstől:„Odanézz, apu úgy tornázik az ablakban, mint a Rudi ! ”

    Közben, a majom érdeklődéssel figyelte az ezüsthátú mutatványát, és tekintete újabb csibészségről árulkodott. A horda a röhögéstől eltekintve feszült állapotban volt, mert az „öreg ezüsthátú” korábban, egy ilyen akció során kitörte a szobaablakot. Megnyugtató volt számukra, hogy azóta gyakorolta a függöny felrakását néhányszor, és a kiszédülésétől sem kellet tartani, hiszen korábban ugrott néhányat ejtőernyővel. Amikor függöny végre a helyére került, mindenki megnyugodott. A Rudi tetszését elnyerhette a mutatvány, mert néhány perc múlva újra leszedte a függönyt, ez talán a produkció visszatapsolását jelentette nála. Hiába, mindig hálás közönség volt.

   De, most viszont nehezítette a vezére dolgát.(Minek ez az állandó rivalizálás fiúk?) Pár darab függönycsipeszt kidobott az ablakon. A gyerekek kajánul, de teljesen jóindulatúlag felhívták apjuk figyelmét a történtekre :

-„ Apu, munka van ! ”

Az ezüsthátú felmérte a helyzetet, tekintete nem sok jóval kecsegtette a majmot, aki érezvén a bajt menekülni kezdett. Bebújt minden alá és mögé, ami az útjába került. Kettejük rövid kézitusájára az előszoba végén került sor. Ennek végén a majom fel lett csavarva a szobabicikli kormányára. Ezúttal is a lovagiasság szabályai szerint végződött a vitájuk, még vér sem folyt. Úgy látszott a majom is lenyugodott. A későbbiekben csak egy cellux ragasztó tekercset rágott szét illetve tekert magára. Miután, egy kiadós epilálással felérő művelet során megszabadítottuk a ragasztótól és szőrzetének egy részétől, beállt a nyugalom.

   Ott, járt-kelt közöttünk. Semmi olyat nem tett, amely felkeltette volna figyelmünket, de egyszer csak, úgy hirtelen kigyulladt a televízió. Jó nagy lángok csaptak föl belőle. Mivel a televízióban láttunk néhány tűzoltós filmet, tudtuk mit kell tennünk, és a család közös ügyködéssel eloltotta a lángokat. A Rudi nagyon megijedt a tűztől. Megállapítottuk, hogy a lángok ellenére, kívülről nem sérült meg a tévé. Nem volt mit tenni, a konyhából bevittük a másik tévét a nagyszobába, mert szükségünk volt a napi betevő kultúrára, ezzel ha időlegesen is, de megoldódott a probléma.

Másnap reggel sikerült telefonon, egy szerelőt találni. Így szerencsénkre délelőtt már megjelent a TV. szerelő mester. Szétszedte a készüléket, figyelmesen megvizsgálta, majd közölte:

-„Nem lehet virágot tartani a tévén, mert locsoláskor befolyik a víz, és ettől kigyullad”.

Megmutatta hol folyt be a víz, ami a képcső nagyfeszültségű tekercsét érte el, ezért gyulladt ki a tévé.

-„ Remélhetőleg nem ment tönkre a képcső, mert az drága buli lenne.” - közölte a mester és magával vitte volna a tévét. De, mivel nem volt fiatalnak nevezhető, az ezüsthátúra várt a megtisztelő feladat, hogy a parkolóban álló kocsijához cipelje a tévét. A művelet végrehajtásáig páni félelem uralkodott a horda tagjain, tartottak tőle, hogy a szupertévé amortizálva lesz.  Nem lett, a vezér viszont borús tekintettel érkezett vissza.

-„Gondolkodtam” - mondta. -„Mi is” -volt a válasz. -„Tegnap este a tűz előtt, szeretett majmunk ült a tévé tetején, rápisilt és a műanyag szellőzőnyílásokon keresztül a pisi folyt bele a tévébe, ez okozta a tüzet ! ”

Hát, ez valóban így történt. Amúgy, ”szerencsénk„ volt. A képcsőnek nem történt baja, 8000 Ft-ból megúsztuk, hogy a majom WC-nek nézte a Sonyt.    

 Rázós dolgok.

Rudi egyik kedvenc tartózkodási helye a fürdőszoba. Az a rengeteg jóízű krém, fürdőhab, szappan és más kencefice lenyűgözi őkelmét. Mindenek mellett a tükörben állandóan látható egy másik hím, akivel lehet keménykedni. Szeret erőfitogtatási rituálékat végezni a tükör előtt. A ruhák szárítására szolgáló mini fregoli, pedig csodálatosan működik hinta-ként is. Talán ilyen megfontolásból és még másért is sok időt tölt a fürdőszobában.

   Elméletileg, mindennek a pipereszekrényben lenne a helye. Ámde, ekkora hordában mindig vannak trehány tagok, akik nem pakolnak el. A majom, pedig szép csendben végigkóstol mindent, amit csak talál. Ezt nagyon sokszor megtette, illetve megteszi ma is. Fiatalabb korában nem boldogult a pipereszekrény zárjával, mivel a vezér megbütykölte, trükkösítette a nyitását. Ma, nem jelent ez sem akadályt, ha kell, erőből letöri az egészet. A „Kaloderma” és más egyéb krémek tetejét a fogával leszakítja, a krém egy részét megeszi, a többit szétkeni a csempén. Kedvence a pattanások elleni szer, ezt úgy nyomja magába, ”Mint kacsa a nokedlit”. Igaz, serdülőkorában nem is volt pattanásos. Lehet, a krémnek köszönhetően megúszta. Csak akkor a használati utasítást kellene átírni, mert nem kenni kell, hanem inni.

   A fürdőszobában van egy fémből készült sarokpolc. Erre csalinak, műanyag játékok vannak kirakva. Ezekkel szokott játszani (többek között), amikor napközben be – bemegy elfoglalni magát, oldani az egyhangúságot. Időnként meg nézzük, mit művel. Egy alkalommal, megunta a testápolókat és a fémpolcon ülve észrevehette a hálózati dugaszoló- aljzatot. Régóta piszkálhatta -nem vettük észre-, mert lyukat kapart az aljzat mellett. Addig, bővítgette, amíg az ujjhegyeivel sikerült elérnie a feszültség alatt lévő vezetéket. Akkor történt a baj! Ott a fémből készült polcon üldögélve, megcsapta a 220 voltos feszültség. Akkor még nem tudtuk mi történt vele, miért ez a nagy sivítás. Elindultunk a fürdőszobába, de akkor csipogva, csicseregve megjelent a majom a küszöbön. Fenekét a földön húzva, békajárásban csoszogott, minden szőrszála felállt, úgy nézett ki, mint akit felpumpáltak. Rögtön az ölünkbe kéredzkedett és továbbra is csipogva mesélte (ezt gondoljuk) a vele történt megmagyarázhatatlan esetet.

     Ismétlés

Később, egy divatos, csicsás elektromos hosszabbító került a horda birtokába. Rudi azonnal érdeklődést tanúsított iránta. A műanyag aljzatot nem tudta szétrágni (ma már, nem lenne akadálya), a vezetékkel próbálkozott. Nem engedtük neki, azonban egy maká-kó nem adja fel, és nem felejt. Napokkal később eljött az általa várt pillanat. Senki nem vette észre, mikor megkaparintotta a hosszabbítót, és észrevétlenül eltulajdonította. A többire csak az eseményekből és a hosszabbító állapotából következtetünk. Be volt dugva a hálózatba, ami nem zavarta őt és megrágta a vezetéket. Áldásos tevékenységének hatására újfent megcsapta a 220 voltos feszültség. Megint a csipogására figyeltünk fel, a lányok szobájában találtunk rá a tupírozott szőrű majmunkra. Mintha, egy fodrász szalonból lépett volna ki, a divatos frizurája úgy állt, mint a cövek. Elképzelhető, hogy nem esett jól neki az áramütés, mivel képességei fejlesztésébe fogott, és jelenleg képes megkülönböztetni az eltérő vezetékekben, folyó áramerősséget. Tudja melyikben, van 220 volt. Mindannyiunk megkönnyebbülésére, a közben eltelt időben, a gyenge áramra szakosodott, így azóta nem érte áramütés.

Központi antenna.

Jó dolog a központi antenna. Élvezzük is minden előnyét –ameddig tudjuk. Egy kissé zavaró, hogy a majmunknak is tetszik.. a kábel.

 Az ezüsthátún kívül mindenki tévézik. Ő, pár éve kétnejűségben él. Az „alfa nősténye” mellett örök hűséget esküdött a számítógépének is. Rudi gyanítja, valami érdekesség lehet a számítógépezésben. Többször megpróbált már rájönni arra, vajon mi köti oda a vezért? Ezekből a próbálkozásaiból gondjai adódtak, a számítógép kizárólag az ezüsthá-túé. De, ez más történet.

   Szóval; egy nőstényeknek készült romantikus, szerelmes, sírós-rívós film közben elment az adás. Kapcsolgatás minden csatornára, semmi változás. Az Ezüsthátút elrángattuk a számítógéptől, aki rövid vizsgálódás utáni megállapítás -„Elment a központi antenna. Biztosan valaki tapétázott alattunk, és közben megbolygatták a rendszert, attól a ponttól nem jön föl a vétel ”.

Szakértése után visszaült a számítógép elé. A horda egy fiatal tagja, felderítésre indult, van –e alattunk vagy felettünk vételi lehetőség. Izgatottan jött vissza;

-„Mindenhol nézik a filmet!”

Ennek hallatán az „alfa nőstény” erőteljesen utasította a vezért:

-„ Kapsz öt percet, hogy megcsináld a tévét ! ”

Lett is foganatja a „kérésének”. Az ezüsthátú lázas tevékenységbe kezdett. De, nem azért, hogy a horda tévét tudjon nézni. Sokallta azt az öt percet, amit a „Carmen-nek” nevezett számitógépétől távol kell töltenie. Mellesleg, ő tartotta szemmel a majmot, amikor az a látóterében volt. A tévének és az antenna csatlakozónak nem volt semmi baja. Az antennakábel ellenőrzése során, sok helyen folytonossági hiányt talált annak szigetelésén. Végül meglett a hiba oka.  Az előszobában, Rudi hálója mellett van rögzítve a kábel, egy helyen nem csak a szigetelést rágta meg és ette ki belőle az alumíniumárnyékolást, hanem átharapta az adás továbbítására szolgáló vékony rézdrótot is. Persze, a gyors javítást követően a nőstények a vezért okolták, amiért lemaradtak a film egy részéről. A vezér nem esett kétségbe, felajánlotta elmondja az egész filmet, mivel annyira egyformák az ilyen stílusú műremekek. Rudi, a vitában vezére mellett foglalt állást, vállán ülve erős hangon fegyelmezte a lázadó, hangoskodó nőstényeket.

Törzsvásárlók lettünk.

Miután, a kis „vezér utánzatot” kétszer megrázta a 220 V-s áram, érdeklődése a  veszélytelennek tűnő gyengeáram felé fordult. Nehezen leszoktattuk a központi antenna rendszeres rágásáról, de figyelmünket kijátszva, új elfoglaltságot talált magának.

Néhány napig nem igazán tűnt furcsának a telefonunk némasága. Majd, egyre többen  kérdezték;

-„ Miért nem veszítek fel a telefont? ”.

Speciálisan kiépített, 10 méter hosszú csatlakozó zsinór tartozik a készülékhez.  A dugaszoló ajzat, olyan szerencsét- len helyen van a lakásban, hogy az borzasztó.  -„Valaki” elé állított, egy kb. két mázsás terráriumot. Amikor ellenőrizni akarjuk, akkor nem kis energia ráfordítással el kell húzni a terrárium egyik sarkát a faltól.

-„Rossz a telefon?, Bízzátok rám, majd megjavítom ! Én, szerszámkészítő vagyok, olyan papírom van, hogy a harangöntéstől a kínai ABC-ig mindenbe szakértőként beleszólhatók!”

-hangzott az ezüsthátú szerény reakciója. A család egyik „ezermestere” azon nyomban nekiállt és szétkapta a telefont. Természetesen, Rudi cimborája ott serénykedett körülötte.

   - „Ennek belül semmi baja! – mondta, majd „Ki vette el a csavarokat?”  -kérdezte.

A kérdés elhangzását követően a majom azonnal repülőrajtot vett a konyha irányába. Ebből egyenesen következett, hogy a csavarok a pofazacskójában lehetnek. Senki nem vehette el a majomtól a „lopott holmit”, csak a vezér. Egyedül indult a „szarka” után. Rövid kergetőzést követően beszorította a fürdőszobába, leteperte és kibányászta a majom szájából, az ott féltve őrzött csavarokat. Diadal ittasan tért vissza a szobába, Rudi pedig a szobaküszöbről folyamatosan makogott valamit, megközelíteni viszont nem merte a vezért.

   A telefon összerakása után az ezüsthátú felkészült a terrárium elhúzására. Ez abból állt, hogy elővette az egy méter hosszúságú pajszert. Mondtuk, először a zsinórt nézze meg, előfordulhat, hogy az tört meg valahol. Ám, nem lehetett beszélni vele. Elrángatta a helyéről a terráriumot, közben lefejelte az ajtófélfát. Kedvenc majma ugyanis egy nagyra nőtt házi pókot vett észre a terrárium alatt. Mielőbbi elfogyasztása érdekében dobbantónak használta a vezér hátát, és olyan bakugrásszerűen eredt a pók nyomába. Mivel a vezér nem számított egy lökésre, fejjel nekiesett az ajtófélfának. A horda tagjai diszkrét hahotába kezdtek, feltűnés nélkül hanyatt vágták magukat a röhögéstől.

-„Most mit röhögtök? A pajszer egyik vége tűhegyes! Majdnem harakirit követtem el magamon!  -dohogott a vezér.   Miután, rendeződött a helyzet, előkerült a mérőműszer és lemérte a csatlakozó feszültségét. Ez is rendben volt. Nem maradt más hátra, csak a zsinór teljes hosszában történő ellenőrzése. Rögtön meg is ejtette, és láss csodát; három helyen szét volt harapva. Nem hagyhattam ki a:

-„Látod, ha rám hallgatsz, akkor az én eszem és a te erőd csodákra lett volna képes!”- megjegyzést.

  Nem messze a lakásunktól van egy villanyszerelési-elektromos szaküzlet. Az ezüsthátú másnap vásárolt tíz méter vezetéket, a két végére speciális fogóval roppantották rá a csatlakozókat. Ez a készlet három napig kitartott. Utána újat kellet venni. Az ötödik készlet vásárlásánál az üzlet tulajdonosa, félénken érdeklődött ;

„Telefonszereléssel foglakozik? Nagyobb tétel vásárlása esetén kedvezményt adok! ”

A vezér kínjában elmondta;

-„Csak a család kedvenc majma szokott rá a vezeték, roncsolással történő ellenőrzésére!”

  Nem véletlenül volt ez az ember, kereskedő vagy lehet, hogy jól ismerhette a majmokat. Mert ezután, amikor az ezüsthátú belépett az üzletbe, a háta mögötti polcról levett, egy előre elkészített, becsomagolt tíz méteres telefonzsinórt, és;

-„Az a kis rosszcsont, megint telefonált?” - kérdéssel színesített mosoly kíséretében átadta az árut. Egy idő után az emberekkel tömött boltban soron kívül szolgálta ki az ezüsthátút;

”-Elnézést kérek mindenkitől, de az úr törzsvásárlónk.”

Mint, minden, ez is véget ért egyszer. Rudi magától leszokott arról, hogy a telefonzsinóron vezesse le a mérgét. A kereskedővel az óta is jó a kapcsolatunk, de sajnálja, hogy a majom változása miatt elesett egy hasznot hozó üzlettől.

 Filmcsillag születik.

Nem vállalunk minden állatunkkal filmezést. Általában, lassan halad a forgatás, sok időt vesznek igénybe a különböző beállítások, és a jelenetek próbái, felvételei. A túlzottan sok ismétlést pedig nem minden állatfaj viseli el. Hüllőkkel és madárpókokkal viszonylag könnyű a filmezés. Majommal nem volt gyakorlatunk.

Egy régi, kedves ismerősünk kérésére és a mi rábeszélésünkre Rudi elvállalta a filmezéssel járó, megerőltető munkát. A forgatás helyszíne a „Füvészkert” volt. Későn, este 10 órakor kellett munkába állnia. Természetesen, Ő volt a német film sztárja. Az előzetes megbeszélésen elmondták, mit kell majd csinálnia. Biztosak voltunk abban, hogy nem lesz gond, simán „alakítja” a ráruházott figurát. A rendező és a stáb már nem volt ilyen derűlátó, rendelkeztek némi tapasztalattal. Aggódtak:

„-Mi lesz akkor, ha a majom felmegy a tíz méter magas pálmák valamelyikére, és nem akar lejönni onnan?”

Az ezüsthátú született németként, enyhe angyalföldi akcentussal beszélt a rendezővel;

-„Miből gondolod, hogy felmászik a pálmára? Életében nem látott még pálmát! Az egész világból, Budapest három kerületét ismeri, és azt, amit a Spektrumon látott!”

A rendező nem hitt a fülének és kérdően a tolmács felé fordult, aki megerősítette a hallottakat. Látszott rajta, komolyan vette az ezüsthátú szavait (még nem ismerte), és megvan a véleménye a magyarról. Végül, megnyugtattuk;

„- A mi Rudink nem fog felmászni a pálmákra ”

Közeledett a forgatás napja. Megszerveztük utunkat a forgatásra. Mivel a majom nem szeretett autóban utazni, nehézségekkel számoltunk. Úgy határoztunk, nem lesz szabadon az autóban, a hordozható ketrecében teszi meg az utat. Indulásnál, ideges lett a ketrecbe történő berakásánál. Ketrecébe zárva vittük a kocsihoz, nem mehetett fel a megszokott fáira, nem üdvözölhette a kutyákat, egyszóval nagyon nyűgös volt. Főleg akkor kapott dührohamot, amikor meglátta kedvenc Trabantját.

-„Egy sztárt, ilyen autóval szállítani ! Hol a limuzin? ”

A ketrecével együtt, begyömöszöltük a hátsó ülésre, és elindultunk végre. Három perc sem telhetett el, elértünk egy forgalmas, közlekedési, lámpákkal bőven ellátott kereszteződésbe. A járdán, körös-körül butikok, presszók, pizzériák, utóbbiakban pezsgett az élet. Várakoztunk a zöld jelzésre, amikor a járdáról nagy sebességgel egy Lada kanyarodott az útra, és zizegve, nagyot csattanva megállt a Trabant csomagtartójában. Előre vágódtunk néhány métert. Közben a majom nagyon megijedt és kitört a ketrecéből. Iszonyú sivítás, sírás közben, rögtön a „pilóta” szerepét alakító ezüsthátú vállára pattant és híg székletével minden képzeletet felülmúló módon megtisztelte. A vezért nem hozta ki béketűréséből a csattanás ténye, fél arcáról és nyakáról egy laza mozdulattal letakarította Rudi székletének egy részét, majd megjegyezte;

-„Nem tudtam, hogy a papúndekli ilyen rugalmas! ”

A majmot nem lehetett visszatenni a ketrecbe, nevelő anyja nyakába kapaszkodott és vadul szívta azt. Amikor kiszálltunk a Trabi romjaiból, a Lada fiatal vezetője kocsija mellett térdelt és könnyezett;

 -„Teljes felújítás után, délelőtt hoztam el a fényezőtől, holnap jön a vevő érte!” -motyogta.

- „Inkább a szemészetre járnál, mint pizzériába ”,- foglalta össze véleményét az ezüsthátú.

Viszonylag, hamar megtörténtek az ilyenkor szokásos formaságok. A Trabi is üzemképes volt, bár kissé viseltes, így beültünk a leamortizált kocsiba és elmentünk a forgatásra. Megpróbáltatásaink, ezzel nem értek végett. Rossz kapun mentünk be a füvészkertbe, tolatásnál defektet kaptunk. Az a pár száz méter abroncson, már nem számított. A „szerencsés” megérkezésünk után kiderült, nem tudunk kereket cserélni, mert a lebombázott csomagtartóból lehetetlen kivenni a pótkereket. A forgatócsoport még nem volt sehol. A vezér telefonon odarendelte a segítőbrigádot, akik hoztak pótkereket, és legalább ez a probléma megoldódott.

Este 11 óra környékén megjöttek a díszletezők, elkezdték a helyszín berendezését. Belesápadtunk, mikor kezdődik a forgatás? Még hátra voltak a világosítók, szereplők stb. Ez sem kezdődött túl jól. Meleg-, és hideg étel, ital viszont volt bőven, tehát a büfé kocsi körül múlatta mindenki az időt. Az ezüsthátú a Rudi miatt, rengeteg zöldséges köretet kért a húsokhoz. Az asztalnál, a majom az ölébe ült és soha nem látott módon, hihetetlen kultúráltan evett a tányérjából. Úgy viselkedett, mint egy angol Lord. Mindenki azt várta, mikor fog megszólalni, és kést-villát kérni. Viselkedésével teljesen elvarázsolta a stábot. Kapott tejszínhabos kávét is, hiszen bírnia kellett a gyűrődést. A várakozás ideje alatt az ezüsthátú megmutatta a majomnak, hogy természetes lakóhelyén milyen növények élnek. Bizony, a Rudi megkóstolta azokat és elégedettnek tűnt a vegetációval.

Éjjel 2 órakor került sor a Rudi által jegyzett jelenet forgatására. A rendező, tolmács igénybevételével még egyszer elmondta, mit is vár a majomtól. A hölgy hevesen mutogatott, gesztikulált mire a Rudi egy egészségeset beleharapott az ujjába. Vér, elsősegélynyújtás stb. Közben észrevettük a hosszú tűzoltólétrákat.

Úgy látszik, nem hitték el a vezérnek, hogy a majom nem fog felmászni a pálmákra, mert ez angyalföldi majom, nem ázsiai! A vezér és „fia”, együtt elpróbálták a jelenetet néhányszor, de a majmon hám és hosszúpóráz volt. Ezután minden még egyszer be lett állítva, a majomról lekerült a hám és a póráz, majd, elhangzott a „felvétel” kiáltás és élesben kezdődött a prudukció. Előtte, az ezüsthátú megbeszélte a rendezővel, hogy ahol a majomnak ki kell mennie a képből, ott én várakozhassak a mi drágánkra.

Csodák csodájára, Rudi, mint egy született filmsztár megcsinálta a jelenetét elsőre. Kamera leállt, és a forgatócsoport feszülten várt, kit támad meg a majom? Vagy melyik pálmára mászik fel? Vágni lehetett a feszültséget, a majom nevelő anyjától két méterre megállt, és nézelődött. A síri csendben, felhangzott egy, a majom által ismert és kedvelt hang. Az anyja kinyitott egy dobozos sört! Ez eldöntötte a majom dilemmáját, azonnal anyjához ügetett, ölébe mászott és elkezdte a sör fogyasztását. A forgatócsoport fellé- legzett, nevetgéltek, többen meghívták a majmot még néhány sörre. Azonban, ezt –állatvédők figyelem- nem engedtük meg. Bevált az elképzelésünk, mivel kezdettől fogva sörrel akartuk a Rudit megakadályozni a pálmafák birtokbavételében. Közben, a rendező megnézte a felvételt és roppant módon elégedett volt! Nem kellett megismételni. Hajnalban haza döcögtünk. Másnap, a biztosító totálkárosra minősítette a Trabit.

Ez is, csak egy átlagosan mozgalmas nap volt a horda életében.