Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iván Cár és V. Rudolf Őfelsége

Iván cár és V. Rudolf Őfelsége.

 

Egy szép nyári napon, ahogy az lenni szokott, megtalálta családunkat egy Buldog. Öt éves volt, férfi korának csúcsán, Európa-, és Világ-győztes, Nemzetközi Bajnok, nagyon sokszoros CACIB nyertes. Úgy nézett ki, mint a Swarzenegger, tiszta izom volt. Iván névre hallgatott, talán azért, mert Orosz tenyésztésű volt. Példátlan méreteit, a csernobili atomvillanás örökletes hatásai okozhatták. Ő volt Iván Cár. Nem bonyolította túl a gondolkodást. Egyszer nevelésképpen becsuktuk a szobaajtót és Iványuska az előszobában maradt. Nem ugatott, nem morgott, nem méltatlankodott; tett körülbelül öt lépést hátrafelé, fejét lehajtotta és elindította a rohamot a szobaajtó ellen, mint egy bika. Hát ezzel a módszerrel sikerült bejutnia a szobába. A zajosra sikerült belépője után, egykedvűen elfoglalta a kedvenc helyét és kényelembe helyezte magát.

 

Tehát Iván érkezése után el kellet gondolkodnunk a Rudival történő össze szoktatásukról. Ami sokkal nehezebben sikerült, mint azt gondoltuk. Pedig, állattartás területén megéltünk egyet, s mást. Buldogunk még soha nem volt, így a fajtára vonatkozó ismereteink a nullával voltak egyenlők. Csak elméleti információink voltak a Bulldogokról, de semmi gyakorlati tapasztalat.

 

Amikor először meglátták egymást a Rudi a ketrecében volt. Az Iván odament a ketrec ajtóhoz és mindent jól megszaglászott. A majom fentről kíváncsian nézte, mit csinál. Majd később lejött a ketrec aljára és először guberálni kezdett a faforgácsban, élelem keresését imitálta és egyre közelebb ment az ajtó előtt üldögélő kutyához. Amikor mellé ért, igyekezet a kutyához érni, mivel a keze nem fért ki a dróthálón, az ujjával próbálta megérinteni a kutyát. Ez sikerült is neki, a kutya pedig nem reagált semmivel az érintésre.

 

Nem lehetett nagyon elhúzni a majom és a kutya test-test elleni találkozását, mivel a kutya ottléte szűkítette a majom mozgásterét és a ketrecen kívül töltött idejét. Valamint fokozott figyelmet igényelt mindenkitől, hogy véletlenül se találkozzanak össze. (Emellett szerencsén volt, mert az öt méteres óriáskígyónk, sem a majmot, sem a kutyát, sem a macskát nem akarta megenni, teljes nyugalommal közlekedett közöttük, és azok sem féltek tőle.) Így néhány nap elteltével megejtettük az ellenőrzött találkozásukat.

 

Első találkozásuk alkalmával, mindkettőt pórázon tartottuk, és az előszobában zajlott le a nagy eset. Összeszagoltak, majd megvizsgálták egymás ivarát. Tisztázódott, hogy mindketten hímek. Rudi az ismerkedés ideje alatt enyhén felfújta magát, nem adott semmilyen hangot. Tapasztalatból tudtuk, ez annak a jele; önmagát erősebbnek tartja, a rangsorban a kutya csak utána következik. Arra már rájött, hogy ez nem csivava, és nem tudja majd a hóna alá kapva cipelni, mint a Fánit vagy a Bobót.

 

Ha, az Ivánt egyenrangúnak vagy erősebbnek véli, akkor csipogó hangot hallatva közelített volna felé. Mivel nem fújta túlzottan fel a testét, támadásra sem számított, nem látott ellenfelet a kutyában. A territóriumába történt behatolásért, pedig nem kívánta megbüntetni.

 

Iván nyugodtan viselkedett az ismerkedés alatt. De láthatóan nagyon lekötötte a majom, hiszen még nem látott ilyen szerzetet. Azon versenyeztek, ki tudja újra megszagolni a másik ivarszervét. Ez a Rudinak sikerült először, Iván nagyon erőteljesen tette ugyanezt, a Rudi nem tiltakozott ellene. Fellélegeztünk, azt gondoltuk pár hét alatt túl leszünk az összeszoktatás gyötrelmein. Tévedtünk, egy évig tartott.

 

Teltek a napok. Az első jel, amelyet komolyan kellett volna vennünk, Rudi kattogó hangja és sunyi nézése volt, amikor valaki az Ivánt simogatta. Természetesnek tartottuk a nem túl erős féltékenységét a kutyával szemben. A horda tagjai az Ivánt is kényeztették, nem csak a Rudit. Rövid idő eltelte után, amikor a horda egyik nősténye becézve simogatta a kutyát a majom, támadóvá vált. Nem az Ivánt támadta, hanem a nőstényt „rendszabályozta” meg. Eltelt vagy két hét, összecsapás nélkül. Egyik este a vezér vitte éjjeli szálláshelyére a majmot, az előszobában találkoztak a kutyával, aki felágaskodva megszagolta Rudi „hátsó felét”. Ettől a viselkedésétől kitört a majomból az addig, elfojtott agresszió.

 

Leugrott a vezér kezéről és a kutyának esett. A váratlan, minden előzmény nélküli támadás meglepte az Ivánt, aki emiatt hátrányba került a majommal szemben. A pillanat törtrésze alatt összeverekedtek, a majom az Iván ivarszervénél próbálkozott, egy félig sikerült támadás után támadt a nyakára.

 

Eddig, az Ivánt féltettük. Innentől kezdve viszont a majmot.  Amint, a majom bement az Iván nyaka alá és ráfogott a bőrére a kutya került előnybe. Egyszerűen rá-rogyasztott, maga alá (mellkasa alá) gyűrte a majmot, leszorította és annak egész mellkasi - hasi részét bevette a szájába. A verekedés kezdetétől, eddig a pontig három-öt másodperc telhetett el, és a harci helyzet másodpercenként változott.

Közben, az ezüsthátú azonnal reagált és megpróbálta szétszedni a verekedőket, azonban egyiket sem tudta úgy megfogni, hogy sikerüljön a szétválasztásuk.

Utólag azt mondta; „-Mindenképpen a Rudit kellett ölbe vennem, mert az Iván akkor nem éri el. Ha, az Ivánt veszem ölbe, akkor a majom felszalad a karomon, és tovább harapdálja a védekezésre képtelen kutyát. Közben engem is megszabott volna erős felindulásában.”

Neki ezek a gondolatok cikáztak a fejében, nekem pedig;

„- Jaj, istenem, csak nehogy valamelyik megsérüljön.”

Tudom, mire gondolnak az olvasók, az ezüsthátú is amortizálódhatott volna a Rudiék bunyójában! De, nem az ezüsthátúért aggódtam, hanem a majomért és a kutyáért! Ez így igaz. Biztos voltam abban, az ezüsthátú megvédi magát. Ebben a helyzetben úgy viselkedett, mint egy igazi vezér. Rendet rakott a hordájában, az egymással acsarkodó, erejüket fitogtató fiatal hímek között.

 

Ugyanúgy, ahogy a természetben ez megszokott. Véleményem szerint ezzel kivívta mindkét fél elismerését és háláját. Háláját azért, mert néhány pillanat múlva talán megunták volna az erőfitogtató verekedést, de „férfiúi” hiuságból egyikük sem adhatta fel a küzdelmet. Egyiküknek vesztesként kellett volna elhagyni a helyszínt. Az ezüsthátú közbelépésével viszont „döntetlen” lett a bunyó. Tekintélyvesztés nélkül megoldódott az ügy. Legfeljebb majd később a Rudi megszabja az ezüsthátút, amiért beleszólt a verekedésbe.

 

Szóval, a vezérnek sikerült szétszedni az egymással keménykedőket. (Amennyiben a harcot le kellett volna pontozni, az a kutya pontozásossal történő vezetésénél ért végett.) A Rudit ölbe véve ellenőrizte, van e sérülése. Szerencsére megúszta sérülés nélkül. A majom végig rikácsolt a vezér kezéből a kutya felé az, pedig minden áron támadni akarta a majmot. Rudi a helyére berakva is elég nehezen higgadt le. Iván testének ellenőrzése során, egy kis harapást találtunk a heréjén. Ez volt a majom első és egyetlen sikeres támadásának a következménye.

 

Ettől kezdve, keményítettek egymásra, ezért biztonsági intézkedéseket kellett tennünk. Nem engedtük őket egy helységben tartózkodni. Amikor a majom a szobába volt, akkor az Iván ki lett zárva onnan. Igen ám, de ez egy keményfejű orosz kutya. Az ötös futball labdát szétharapja. A becsukott ajtó nem jelentett akadályt számára. A már ismertetett ajtónyitási technikája tökéletesen működött. Azt találtuk ki, hogy keményfa lécekből készítünk, egy kis kertkapuhoz hasonló ajtót. Megterveztük, elkészítettük. Zsanérral lehetett nyitni és csukni, a lakás minden ajtófélfájára, egy mozdulattal felrakható volt. Az Ivánt ennek segítségével zártuk ki az adott helyről. Mivel, átlátott a lécek között, ezért nem akart áttörni a „kordonon”. Jól bevált a kisajtó, hiszen első verekedésük óta csak egyszer bunyóztak össze. Akkor sem sérült meg egyikük sem. Közel egy évig alkalmaztuk ezt a megoldást, mire fokozatosan összeszoktak. Biztosak, még ma sem lehetünk abban,

hogy nem fognak többé verekedni, de megszokták és elfogadják egymás jelenlétét.

 

Filmbe illő jelenet, amikor az ezüsthátú végig megy az előszobán, kezén ül a Rudi (mind a tízen valahány kilójával, meghízott mostanság), mellette üget az Iván, és Pincsó (a nőstény makákó) a bokája körül szaladgál. Úgy néz ki, mint a „Vadak ura”. Egyébként, a vezért mindegyik állat megvédi illetve a pártjára áll. Amikor az Ivánra szól rá valamiért, akkor a Rudi figyelmezteti az Ivánt, ha a majmot neveli, akkor az Iván ugatva helyesel.  Pincsó mindenkire acsarkodik, akire a vezér rászól. Őt a gyerekek; „kis nyaliskának” nevezik. De, ez egy másik történet lesz.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

If ongoing education address shy symmetry, atrium.

(eipeixug, 2019.05.06 03:52)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Without Dr Prescription</a> wya.ycaq.monk.eoldal.hu.ggz.ew http://mewkid.net/buy-prednisone/

Developing viruses, boxed premalignant laryngotracheobronchitis, situations.

(ehcacoo, 2019.05.06 01:43)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone No Prescription</a> yrv.veqb.monk.eoldal.hu.ubt.hf http://mewkid.net/buy-prednisone/