Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony és szilveszter

Karácsony és szilveszter.

 

A majom 1,5 éves volt amikor közeledett a karácsony. Nagy várakozással tekintettünk az első közös karácsonyunk és szilveszterünk elé.

 

Sejtettük, hogy milyen gondokkal kell számolnunk, de ért néhány meglepetés is minket. Természetesen, a fát az ezüsthátú és kisebb gyermekei állították fel a majom aktív közreműködésével. A fa, karácsonyfa tartóba történő befaragása közben a vezér többször, majdnem lecsapta a majom kezét. Állandóan ott nyúlkált és a lefaragott kérget lopkodta. Miután a vezérnek nem sok hiányzott ahhoz, hogy önmagát csonkolja, bezártuk a majmot. Az ezüsthátú fél kézzel is a horda vezére maradhatott volna, de a vének tanácsa úgy döntött;

„-Nekünk kétkezű vezérre van szükségünk!”

Iszonyú gyengén ment neki a fenyőfaragás, pedig akkora bárdot használt, amilyet a „Herkules” című filmben láttunk. Miután, a konyhában lévő melegpadlóba sikerült néhányszor belevágnia, a bárdot alkalmatlanná nyilvánította a munkára, és elővette az eredeti, őserdőt is megjárt macsétáját. Ennek segítségével viaskodott tovább a fával. A majom egészen belelovalta magát a műveletbe, és megállás nélkül osztotta az észt  vezérének. Csak akkor fogta be a száját, amikor időnként kinyúlt a ketrecéből, odarántotta a fát és leharapott róla egy rügyet. Ilyenkor a vezér megint mellécsapott a fának. A türelemmel viselt, hosszú fenyőfaragás közben a horda gyors számvetést készített, mi lesz a jobb megoldás? Újra melegpadlóval burkolni a konyhát, vagy kőlapokat kell lerakni? Végül az új melegpadló mellett döntöttek. Ugyanis a törött követ nehezebb darabonként felszedni és kicserélni, mivel a vezér, következő karácsonykor megint fenyőfát fog faragni.

 

A fa díszítésénél kivettük ketrecéből a Rudit, aki intenzíven belevetette magát a díszítésbe. Érdeklődése a szaloncukrok felé fordult. Rájött, hogy ahány színű csomagolás, annyi fajta íz. Tehát igyekezett mindegyiket megrágni. A megfelelő számú kóstolás után, kedvence a kókuszos szaloncukor lett. A zseléstől undorodva fordult el és alaposan megtörölte kezeit és száját a bútorhuzatba. Komoly birkózások árán sikerült feldíszíteni, és helyére állítani a fát. A villogó égők látványa lenyűgözte a majmot. Mindent elkövetett, hogy bekapja az izzókat. Legnagyobb hatással, mégis a színes, fényes, csillogó lelógatott műanyag szálak voltak rá. Ezekből a későbbiek folyamán megevett néhány darabot. Amikor, az angyalka jött, a hagyományokhoz hűen, csöngetés jelezte. Erre a hangra tódult be a horda a szobába. Közben a Rudi kiszabadította magát a kezükből és elsőnek ért a fához. Nem tudta mihez is nyúljon, minden érdekelte. Pillanatok alatt fent volt a fa tetején és lekapta a csúcsdíszt. Ennek annyi is lett, szerencsére a majom nem vágta meg magát. Ezen kívül a családi veszteséglistára került a gyönyörű, több évtizedes herendi porceláncsengő.

 

Rudi élvezte a karácsonyt. Érezhette a különleges hangulatot, ami mindenkiből áradt. Ő is átadta magát a karácsonynak és a kutyáknak rendszeresen lopott szaloncukrot a fáról. Érdekes módon, nekik csak zseléset adott. (Azóta a kutyák minden zselés édességtől undorodva fordulnak el. A család szemefénye, az eltelt évek alatt megkedvelte a marcipános és más kiszerelésű szaloncukrokat is. Értékeli és elismeri az édesipar fejlődését.)

 

Karácsony második napján, amikor a szilárd anyag széklet formájában távozott a majomból, valami kilógott a fenekéből. Odajött hozzánk és jelezte, hogy valami furcsaság történt. Óvatosan meghúztuk, mi lehet az? Hát, egy műanyag díszítőcsík volt a fáról! Mivel ezeknek élesek a szélei, csak nagyon óvatosan lehetett kihúzni a majomból, nehogy megvágja a beleit.

 

Azóta, karácsonykor nagyon figyelünk a majomra, de még így sem tudjuk megakadályozni abban, hogy megkóstoljon mindent, amit ér. Nem túlzottan irigy, mert a kutyáknak juttat a habcsókokból is, igaz csak morzsákat. Minden évben legalább kétszer feldönti a fát. Díszeink, évente cserélődnek. Az ünnepek végén lebontás után, övé a fa. Ekkor megeszik róla mindent, ami még ehető.

 

Karácsony után következik a szilveszter. Nálunk ez nagy készülődéssel jár. Lampionokkal, színes szalagdíszekkel és az ilyenkor szokásos kellékekkel díszítjük fel a szobákat. Rudi élenjár a munkálatok során. Csak a műveletek sorrendjével nincs tisztában, ő azonnal a bontásnak lát neki. Okvetetlenkedése folytán sokszor összeveszik a gyerekekkel, és megy a harc. Ilyenkor be kell zárni. Díszítés után hosszúpórázon tartjuk. A testvérei kifestik az arcát, csákót tesznek a fejére, álarcban riogatják, trombitálnak neki. A majom mindent szétszed, amit elér. Éjfélig, sokat eszik. Gyengéje a tormás virsli. Éjfélkor konfetti dobálás, majd kiül az ablakba és végig rikoltozza a petárda, csillagszóró valamint más pirotechnikai eszközök dobálását. Egy órakor, berakjuk a kabát alá és irány a park. A kutyások baráti társasága, állataikkal együtt közösen pezsgőt bont az újév tiszteletére. A majom üdvözli a kutyákat, rövid ideig szaladgál a hóban (ha, van), majd visszajön a kabát alá és elkezdi az édes pezsgő fogyasztását. Sajnos szilveszterkor későn fekszünk le, és korán kelünk. Rudi a szokott időben ébreszt, ő a nap folyamán szunyókálgat, amit mi nem tudunk megtenni.

 

Valahogy így telik el, (1995-töl) minden karácsonyunk és szilveszterünk. Nem volt szívünk egyedül hagyni a majmot, majmokat. Talán akkor, amikor véglegesen egy ketrecben lesz, Rudi és Pinchó lesz lehetőségünk nyugodtan, szórakozva, baráti társaságban búcsúztatni az ó évet és köszönteni az újat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.