Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bevezetés

A világ összes állatkertjében talán a majmoknak van a legtöbb látogatója. Gyerekektől a felnőttekig bezárólag, mindenki az  Ő ketreceik előtt töltik el az állatkert látogatására szánt idő,döntő többségét.

A kisebb testű fajok elevenségükkel, örökös mozgásukkal vonzzák a látogatókat. A nagyobb testű fajokelevenségükkel,örökös mozgásukkal vonzzák a látogatókat. A nagyobb testűek színezetükkel, értelmükkel, társas szerveződésükkel, a hordában éppen történő eseményekkel és néha kegyetlenségükkel tűnnek ki. Az emberszabásúak éppen, a hozzánk emberekhez való hasonlóságuk okán örvendenek nagy népszerűségnek. Megfontoltak, keveset mozognak, náluk  jobban szembetűnik a hordán belüli rangsor, jól kommunikálnak a látogatókkal, akik emellett az állatok hatalmas teste miatt lenyűgözve érzik magukat. Változatos módon adják tudtunkra, hogy illendő valamilyen táplálékot, csemegét juttatni számukra. Ennek elérése érdekében elegáns, nem megalázó formációkba tökéletesítették a kunyerálást. Tulajdonképpen, a majmok faji hovatartozásuk figyelembevétele nélkül viselkedésükkel elbűvölik a látogatóikat. Nagyon sokan, már gyermekkorukban, első állatkerti látogatásuk alkalmával "megfertőződnek" a majmok iránti szeretettől. Sírva kérlelik szüleiket, hogy vigyenek egyet haza közülük, de ha mégsem, akkor holnap biztosan vegyenek neki majmot.

A majmok iránti különleges szeretetet és érdeklődést fokozzák vagy ébrentartják a különböző TV. csatornákon sugárzott ismeretterjesztő filmek is. Ezeket a filmeket több kategóriába lehet besorolni. Legtöbbször a főemlősök és az emberszabású nemek fajainak életébe, hordán belüli szokásaikba, viselkedésükbe, szaporodásukba nyerhetünk betekintést. Más filmek kiemelkedő kutatók munkásságának bemutatása révén ismertetik egy adott faj életét, és a megmentésükért tett, sokszor emberfeletti erőfeszítéseket. Emellett, sok film készül állatkertekben, fogságban tartott fajokról és a velük végzett kutatásokról. Lebilincselő például, ahogyan különböző jelbeszéd elsajátítására próbálják megtanítani "őseinket".

Végül, egy szívet szorító filmtípus, amely a pusztításukat, fekete kereskedelmüket és befogásukat követő szomorú sorsukat tárja a nézők elé. Éppen a népszerűségük miatt, rengeteg példányt fognak be vadon. Ezek döntő többsége a befogás során megsérül, így értéktelenné válik, nem foglalkoznak velük, hagyják elpusztulni vagy megeszik őket. Vadorzóik számára sérülésük után értéktelenek. Szállításukig, még heteket töltenek szűk ketrecbe zárva. Még a filmkockákat nézve is iszonyatosan rossz érzés látni ezeknek az állatoknak a tekintetét, ahogyan a belenéznek a kamerába. Ugyanezt élőben végignézni, lelki katasztrófa nekünk, hát még a szerencsétlen állatnak. Minden érzésük, a félelemtől kezdve a kiszolgáltatottságon át, egészen a reménytelenségég, ott tükröződik a szemükben, akárcsak egy gyermekében. Szállítás közben is sokan elpusztulnak közülük. Életbenmaradási esélyük, egy "új" gazdánál csekély. "Tulajdonosuk" hamar ráébred arra, hogy eddig teljesen más elklpzelései voltak a majmokról és azok tartásáról. Ezzel a felismeréssel az új kedvenc sorsa meg is pecsételődik. Elkezdődik a tulajdonosok gyakori cseréje, mindenki örül, hogy túladott a majmon és becsapta a vevőt, aki majd tovább kínlódik a szerencsétlen, semmiről nem tehető állattal. Eközben a majom, mivel nem mernek benyúlni hozzá a szűk ketrecébe, teljesen megvedul. Hiányzik neki a testi kapcsolat, símogatás, kurkászás, és a mozgás is, mivel továbbra sem engedik  a ketrecből. Lassan fizikailag és lelkileg is teljesen leépül, becsavarodik. Ekkor érkezett el az a pillanat, amikor a foglalkozás-, a szeretet hiánya, a rossz tartási körülmények miatt a helyzet visszafordíthatatlanná válik. Ilyenkor, már takarítani sem merik a ketrecet, a szenvedő majom ott ül saját ürülékének tornyán, és unalmában elkezdi kihajigálni a ketrecből. Ez, az állat számára csupán vegetálás. Nem szerencsés dolog e könyv elején kijelenteni, de ilyenkor az injekcióval történő elaltatása is tisztességesebb, mint további rabságban tartása, kínzása.

Sok éves majomtartási tapasztalataink birtokában, már tudjuk, hogy a filmekből a fent leírtak is, és még sok más is kimaradt. Jó és érdekfeszítő film készül, azonban ezek nem nyújtanak segítséget olyanok számára, akik majmot szeretnének tartani, vagy már tartanak is. Ha lennének ilyen filmek, akkor sok majom életét lehetne megmenteni általuk. Az eltelt évek tapasztalatai érthetővé teszik, hogy miért nem bátorítunk senkit majomtartásra.