Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Névadás

Nem lehettünk hűtlenek egyik régi családi hagyományokhoz - minden állatunknak nevet adunk -, így egy jól csengő nevet kellett találnunk a majmunknak. Egy igazából eltalált vagy szellemes, vagy jól kiejthető név sokat számít. Olyan betűkből kell állnia, amelyek hangzására felfigyel az állat. Lehetőleg ne legyen nyelvtörő sem. Jobbnál jobb és találóbb neveket javasoltak a gyerekek, de egy sem igazán illet a majomhoz. Természetesen a név keresése már korábban megkezdődött, mint a hím hozzánk került. Mindenki javasolhatott 2 - 3 nevet, és ezek számát folyamatosan szűkítettük. Sok vita és veszekedés után két név

maradt a képzeletbeli „ kalapban ”. A két név közül szavazással döntöttük el a majom nevét. Mindenki ugyanarra a névre szavazott. A hím majmunk a családi keresztségben a RUDI ne- vet kapta.

A Rudi névnek már hagyománya van nálunk. Sok nagy testű papagájunk viselte ezt a nevet. Az elején elhelyezkedő pergő R-betűre és a név végi i-betüre minden állat felfigyel. Szóval, elégedettek voltunk a névadás eredményével, úgy éreztük eltaláltuk a nevet. Lehet becézni, szigorúan, keményen kimondani. Kiejtéséből a majom következtethet, miért szólítjuk, dorgálás, fegyelmezés vagy dédelgetés következik. Barátaink között nincs Rudi nevezetű, tehát arról a részről nem fenyeget sértődés veszélye. Azonban, a családban van,aki a Rudi névre hallgat, és nem is akárki. Egyikünk édesapja. Nagyon tiszteljük és szeretjük, mindent megtett értünk és az unokáiért. Már régen beletörődött, abba hogy a papagájok az általa is viselt Rudi nevet kapták. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a papagájok kifejezetten kedvelték őt. Ha eljött hozzánk sokat játszott a madarakkal. De, úgy éreztük nem fog lelkesedni a majom nevének hallatán. Ki kellet dolgozni egy taktikát, mikor és hogyan hozzuk tudomására e tényt. Eljött az idő, amikor nehéz szívvel de megmondtuk neki. Úgy intéztük, hogy a majom és az ő első találkozásakor történjék meg az elkerülhetetlen. Sokat játszott a majommal, tetszett neki, hogy kizsebelte, kifűzte a cipőiből a fűzőt, ha rászólt, akkor a visszafeleselt. Etette, itatta, dögönyözte, bosszantotta és a majom őt nem, harapta meg. Tisztelte az öreg vezérhímet. A végén kinyögtük a majom nevét. Rövid és mély csend után elhangzott néhány becsületsértő kijelentés a részéről, valamint elmeállapotunkat elemezte pszichológusi pontossággal. Ezeket érthető okokból most nem részleteznénk. A majom azonban nagyon tetszett neki és végül komolyabb összeveszés nélkül elfogadta, beleegyezett, hogy még egy Rudi legyen a tágabb családban.

Évekig a legjobb barátságban voltak. Amikor meglátogatott bennünket vagy a majmot vittük el hozzá sokat játszottak egymással. Kettejük között Ő volt a vezér. Ma is barátok, azonban a majom már hat éves ivarérett hím. Csak minket és a gyerekeket, akikkel együtt felnőtt, tűri meg maga körül. Ha bárki más jön hozzánk nincs szabadon engedve, ketrecbe van zárva, mert kiszámíthatatlanul viselkedik. Tudomásul kell venni, hogy a majom már az emberi élet kioltására alkalmas. Nem szeretnénk, ha hirtelen haragból megharapná, így ő és az „öreg Rudi” mostanában csak a ketrecen keresztül haverkodnak egymással. Látszatra a hordába tartozónak tartja az „öreg hímet”. A ketrecből kinyúlva fejét a rácshoz

húzza, megszagolja a fülnyílásait, majd rendezgeti, illetve kurkássza a haját vagy a kezén lévő szőrt. Ezt általában csak a rangsorban előtte állóknak teszi. Amikor végeznek a találkozási etikett szokásaival, akkor végigkutatja az „öreg hím” zakójának zsebeit. Tudja, hogy talál bennük csokoládét, cukrot, túró Rudit vagy más finomságot. Ezeket örömmel veszi és sikító hangok adásával, köszöni meg.