Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rudi a pályát tévesztett sebész

Rudi, a pályát tévesztett sebész.

Mint, azt már említettük a majomtartásunk évei alatt csak egyetlen komolyabb sérülést okozott az állat agresszivitása. Ez sem történik meg, ha a gyermekünk hallgat ránk, és nem szórakozik a majommal. Ámde, egy 18 éves gyerekembernek (fiú az illető), nem lehet tanácsot adni. Parancsolni, pedig végképp lehetetlen.

 

   Úgy reagálja le, mint a Rudi. Azonnal. Ráadásul hordán belüli rangsorvitát gyanít minden olyan vélemény vagy javaslat mögött, amely ellentétes az ő elképzeléseivel. Ilyenkor elkezdődik a „melldöngető viselkedés”. Ez jellegzetesen a majmokra jellemző magatartásforma.

 

  Ebben a konkrét esetben, a Dugó és Rudi között kialakult egy mindennaposnak induló  huzakodás. Dugó nehezményezte, hogy a majom benyúlt a szájába és a nyelve alól  kivette az előle ott rejtegetett rágógumit. Igaza is lett volna, ha előtte nem ő mutogatja a Rudinak, mit rág. Idegesíteni akarta szegény állatot, hogy az nem kapott rágógumit. Nem számolt azzal a ténnyel, hogy a Rudi nem volt kezdő a rágógumi megszerzésében, legyen az fiókból vagy szájból történő elkommunizálás. A dézsmát mindenből le kellett adni neki. Így aztán a majom barátságosan, de nagyon határozottan, ellentmondást nem tűrően odatelepedett a Dugó mellére, két kezével szétfeszítette a száját és könyékig lenyúlt a torkába. Miután rájött, hogy nem a rágógumit találta meg, hanem a gyerek manduláit szorongatja, a kutatás helyét áthelyezte a szájüregbe. Fogorvoshoz illő alapossággal kutakodott, de nem találta meg a rágót.

Sikertelen kísérletei után, Dugó a fogai közé fogva megmutatta neki, hogy a rágó még mindig a szájában van, és hangosan kinevette az amatőr fogászt. Hát, ezt nem kellett volna. Hoppácska, a Rudi pofáján egy mosoly jelent meg, rájöhetett a trükkre, mert villámgyorsan benyúlt a Dugó szájába, a nyelvét úgy feltekerte, mint a japánok a szusi tekercset és kikapta alóla a rágógumit, majd biztos távolságba menekült, az alig használt szerzeményével. Erre viszont, már a Dugó lett morcos, előjött belőle az irigység, hiszen csak fél napja rágta a gumit, és még szerette volna tovább csócsálni. Tehát megpróbálta azt visszaszerezni, de a majom nem adta és egyre keményebben védekezett majd támadott. A vezér vetett végett a küzdelemnek, mielőtt az komo-lyabbra fordult volna.

-„Ilyen hülyeséget, egy rágógumin ennyit huzakodni!” – mondta a Dugónak. Az viszont teljesen felindult volt;

-„Te ezt nem érted! Ez a kis görcs állandóan kiszúr velem! Az ingemről is lerágta a gombokat! Te nem szólsz rá! "

-„Miért hagyod elől a cuccaidat?”

- ” Mindig neki adsz igazat! Őt véded! Nem engeded, hogy lejátsszam vele!"

- ” Csak azért nem engedem, mert ő győzne! ”

Ilyen hangnemben folytatódott az eszmecseréjük, amit a Rudi végig figyelemmel kísért. Soha, nem örült, ha egy alantasabb hím keménykedett a vezérrel. Ez is alkalmat adott arra, hogy a vezérhez való hűségét a gyengébb hím leverésével bizo-nyítsa. Néhány perc múlva nagy nehezen lecsillapodtak a kedélyek, de Dugó távolról, félreérthetetlen jeleket „mutogatott” továbbra is a majomnak.

Eltelt egy félóra és egy jó film kezdődött a tévében. A Dugó leült a fotelba, és teljesen eldobta magát. Kezeit oldalt lelógatva élvezte a filmet. Elfelejtette, azt az alap-, és arany igazságot, hogy; „Egy makákó nem felejt!” A horda tagjait is lekötötte a film cselekménysora, senki nem figyelt a majomra.

 

Arra eszméltünk, hogy Rudi sivított egy hatalmasat majd oda ugrik a Dugó lelógatott kezéhez és beleharap. Erre, viszont a Dugó kezdett fájdalmas hangokat kiadni, felugrott és bal kezéhez kapott. Pár másodperc elteltével megnéztük a kezét. Bal kezének mutatóujjáról a majom egyszerűen leharapta a körmöt. Egy szempillantásnyi idő elegendő volt neki, erre a sebészi beavatkozásra.

   Azonnal elláttuk a Dugó sebét, de lelke, azóta sem gyógyult meg. Kétnapos sérülésével ment ki a Pepsi-szigeti bulira, ahol rendszeres látogatója volt az egészségügyi sátornak, ahol is a buli időtartama alatt tovább kezelték a sérülését.

Természetesen ebben az esetben is az a tanulság, hogy a Dugónak kellet, volna engednie (okos enged..), mert akkor nem fajult volna el a játéknak induló hülyéskedés. Ő, már tudja, mit kell ehhez hasonló helyzetekben tennie. Nagyon sajnáltuk a sok fájdalom miatt, amelyet elviselt. Nehezményezte, hogy nem vertük meg a majmot. Azonban, utólagos dorgálás nem használ a majomnak, alattomossá és óvatosabbá válnak tőle a támadásai. Csak akkor van esély a nevelésére, ha akció közben van elkapva és lenyomva, azt megjegyzi.

 

Talán nem fogják az olvasók megérteni, a gondolatainkat; mi tudjuk, hogy a majom csak meg akarta büntetni a Dugót viselkedéséért, ezért támadott a kezére. Komolyabb szándék esetén a nyakának támadt volna, emellett nem orvul, hátulról, hanem félig szemből, baloldalról támadott. Esélyt adott a védekezésre, amellyel az ellenfél nem élt, a dzsungel törvényei szerint ez „sportszerű magatartás„volt a részéről. Addig is, és az óta is mindent megteszünk az ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében. Kegyetlennek tűnhet felfogásunk, de higgyék el, a Dugót és más gyermekeinket is, érték ennél nagyobb balesetek is életük során, amelyért kizárólag önmagukat hibáztathatják.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.