Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rudi kirándul

Rudi kirándul..

 

Közeli ismerőseink felkészültek ikergyermekeik születésére, pontosabban azzal voltak elfoglalva. Mini ABC-jük üzemeltetésében a horda vezére segített. Átálltak a délutáni nyitva tartásra és munka után az ezüsthátú az üzletben volt megtalálható. Nem kellett messze menni, mert ez a házunkban üzemelt. Bevásárlásoknál, séták után meglátogattuk a vezért a másodállásában. Ő nem örült a kialakult helyzetnek, mert kevesebb időt tölthetett az állataival.

 

A látogatások alkalmával a majom minden esetben kapott valami finomságot, nápolyit, csokit, üdítőt, dobozos sört. Emiatt nem szívesen jött haza a közértből, a vezérrel szeretett volna maradni. Nehezen viselte a vezér távollétét, az alantas nőstények és a gyenge hímek rajongását. A történet idején, már betöltötte harmadik életévét. Keményen viselkedett már az idegenekkel szemben.

 

Ez olyan közért volt, hogy lehetett alkoholt is fogyasztani, és volt egy helység mellette, ahol tévézve, kényelmesen leülve fogyaszthatták az „üdítőt”. Itt mindig jó néhányan tartózkodtak. Egyik este, zajlott a közért tipikus élete. Voltak, akik söröztek, mások nézték a tévét (ez a környéknek több volt, mint egyszerű közért), és bármilyen meglepő, vásárlók is sorakoztak az üzletben. Az eseményeket ettől a ponttól, csak az ezüsthátú elmondásból ismerjük;

„- Képzeljétek el, kilépek a boltból, hogy nézzem a focimeccset, és mit látok? A Rudi ott totyog lefelé a lépcsőn! Rögtön körbe néztem, nincs e valaki a közelében, akit megtámad-hat? Szia Rudi.. Mondtam. Mintha varázsszavakat ejtettem volna ki, a tévét nézők felpattantak és a helység egyik sarkában csoportosultak. Ja kérem, ismerték a Rudit. Volt tekintélye a környéken! Feltűnő volt, hogy mindenki szorongatta a sörét, nem merték otthagyni az asztalokon, mert a Rudi megitta volna. Ilyen irigy társaságot én még nem láttam!  De így viszont azt kockáztatták, hogy a Rudi odamegy hozzájuk és elveszi tőlük, ez pedig nem megy erőfitogtatás és sérülés nélkül.

Kihasználva a kedvező alkalmat megkérdeztem, kinek van gondja a kiszolgálással, ki kérte a panaszkönyvet?  Mert most megjött az, ügyintéző, aki az elégedetlenek panaszos ügyeit intézi! Mindenki a legteljesebb mértékben elégedett volt mindennel! Annyira dicsértek a Rudi előtt, hogy szinte szégyelltem magam. A majom odajött hozzám, kapott egy jégkrémet majd leültünk az asztalhoz. Én tévéztem, ő majszolta a jégkrémet és néha morrantott a még mindig sarokban ácsorgó kuncsaftok felé. Mivel onnan nem látták a tévét, arra kértek fordítsam feléjük a képernyőt, mert izgalmas a meccs. Erre megkértem őket, hogy tegye fel a kezét az, aki azt akarja, hogy letegyem a majmot, és a tévét igazgassam! Néhány, hősi alkatú vendég, bátortalanul megmozdult. A Rudinak sem kellett több, elindult a mocorgók irányába. Erre, mindegyik vigyázzállásba vágta magát, és nem akartak tévét nézni. Gyorsan tisztáztuk, kinek mit ér meg, ha a Rudi visszavonul a horda felségterületére. Ezután, felvittem nektek a csavargót.”

 

Valóban, így volt. Valaki kopogott. Ajtót nyitottam és a vezér állt ott, alkarján a jégkrémet nyalogató Rudival. Megdöbbentem, hogyan került hozzá a majom! Észre sem vettük az eltűnését! Akkor szökhetett meg, amikor valamelyik gyerekünk hazajött. Kisurranhatott a lába mellet a lakásból. Valószínűleg készülhetett a szökésre, mert az ajtó mellett vagy a plafon alatt kifeszített hálón kellett várnia a kedvező alkalomra. Tudta, hol találja meg az ezüsthátút, és négy emeletet lesétált a lépcsőházban, azért hogy szeretett vezére társaságában legyen. Elképzelni is szörnyű, mi lett volna, ha találkozik valakivel a kirándulása közben.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.